"Audiatur et altera pars” – mondja ki regulaként a római jog.

Látva, hallgatva a tegnapi napon lezajlott Sargentini-jelentésről szóló vitát, valamiért ez a régi elv jutott eszembe.

Hallgattassék meg a másik fél is.

Hiszen igazságot egy vitában nem lehet úgy szolgáltatni, hogy csak az egyik álláspont kapjon teret.

Ugyanakkor igaz, ami igaz. Róma elbukott. Bő 1500 éve. Mit tudhatnak ők?

Tegnap Strasbourgban megvitatták azt a jelentést, melyben hazánkat egy civilizálatlan maradványként írják le, amit el kell takarítani a csodálatos Európai Unió szervezetéből.

Tették mind ezt egy „vita” keretében, ahol Magyarország miniszterelnöke 7 percet kapott. 7 percig beszélhetett, de senki sem hallgatta meg.

Hallgattassék meg a másik fél is. Ez a jogelv nem azt jelenti, hogy felszólalhat. Ez a regula mindkét félnek szól. Jogot és kötelezettséget állapít meg. Jogot a „másik félnek”, hogy kifejthesse álláspontját, és kötelezettséget az őt vitába hívónak, hogy azt meghallgassa és beépítse az elhangzottakat érvelésébe.

Csakhogy erről tegnap szó sem volt. Miniszterelnök úr nyilatkozatot tehetett, de reagálni már nem volt lehetősége. Ergo sérült azon joga, hogy számonkérje a hazánkat vádlókon az általuk elmondottakat, és azt, hogy ugyan miért ignorálják hazánk egyik legfontosabb közjogi méltóságának érveit.

Akit nem illet meg a viszontválasz joga, az nem egy vitában vesz részt. Még a vádlottat is megilleti az utolsó szó joga, mely után a bíróság visszavonul és dönt. Hazánk kapott 7 percet, majd folyt tovább a rágalmazás, végül pedig KÉT percben zárhatta gondolatait.

Hallgattassék meg. Tehát legyen joga elmondani azt, amit kíván, és legyen kötelezettsége a vitába szálló félnek azt kommentálni.

A hallgattasék meg a másik félből hallgassék a másik fél lett. Így jutunk el Rómától Strasbourgig.