Aláírjuk: az autónemesítésnek lehet értelme, főként a személyre szabás területén. De ha mélyebb belenyúlásról van szó, mi mégis csak és kizárólag hosszabb távon balul elsült tuning történeteket hallunk. Ezekre teszi fel a koronát cikkünk tárgya, a 39 milliós Subaru esete.

A történet egészen jól kezdődött: főhősünknek volt egy Subaru Impreza 2.5 RS modellje. Ha szép állapotban fenntartotta volna a 165 lóerős szívómotoros modellt, akkor még akár érdemi pénzt sem kellett volna vesztenie rajta. De nem így történt.

Emberünk minden áron az STI motorját belepakolva/lemásolva, de legalább 400 lóerőre felturbózva szerette volna viszont látni a teljesen civil Subaruban. Ez sikerült is neki hetekig-hónapig, majd jött a komplett kudarc és a motorcsere. Végül ráakadt a megfelelő szívre: a Toyota Supra turbómotorjának elhelyezéséért teljesen átalakították az autót – így lett az Impreza hátsókerékhajtású.

A végeredmény: 655 lóerő és egy használhatatlan autó. A teljesítményhez vékonyka kerekek, a rövid tengelytáv és a méregdrága házi kendácsolás eredményképp az Impreza nem volt hajlandó egyenesen menni, kanyarodni pláne, az erejének pedig csak a töredékét tudta útra tenni – tempótól függetlenül. Jól hangzik, igaz? Aztán persze az egész kezdett széthullani, és a papíron iszonyat erős, valójában a gyári megoldásnál érdemben alig gyorsabb modellben már a mutatók sem működtek.

A legnagyobb meglepetés azonban akkor várta a gazdát, amikor összeadta az összes autós számláját. Összesen 40 millió forintnyi dollárt költött az autóra, amely jelenlegi formájában eladhatatlan és legfeljebb szimbolikus értékkel bír. Igen, ebből nagyjából bármit megvehetett volna, igaz, ennyire kalandos biztos nem lenne a története – legfeljebb élményekben gazdag és egy kicsit emelkedettebb színvonalú.

Jusson eszünkbe ez a történet, amikor tuningolni akarunk. Zárásképp édesapám szavait hoznám fel: olyan erős autót kell venni, ami megfelel az elvárásainknak – ha nem jön össze, akkor inkább még gyűjtögessünk.