Ha minden skorpiócsípés ilyen eredménnyel járna, mint ami most elkapta az MX-5-öt, azt hiszem szélesebb rajongói köre lenne ennek az ízeltlábúnak. Mindenesetre harciassága okán így is tökéletes választás volt az Abarth címerére, amely ennek megfelelően vette kezelésbe a Fiat 124 Spidert.

Egyazon alapok, teljesen más stílusEz a kezelés azonban szoros összefüggésben van egy japán modellel is – kár is tagadni az MX-5-tel közös alapokat és belső megoldásokat. Már csak azért is, mert a Mazda kis roadsterének aktuális generációja nagyon is jól sikerült, a Fiat pedig ebből valami egészen eltérőt alkotott. Egyrészt ott a megjelenés, amely a 14 centiméterrel hosszabb orr révén a hagyományos európai roadsterek fénykorát idézi. Erre tesztautónk matt fekete matricázása még inkább felhívja a figyelmet, a volán mögött pedig a hosszan domborodó orr magunk előtt tolása még mindig jó élménnyel fűszerezi a vezetést.

Látványsokk? Pedig a hangja még brutálisabb

Sokkal jobb, mint a korábbi Fiat váltójaAztán ott a motortér tartalma: míg a Mazda a szívómotorokkal van elfoglalva, a Fiat már feltöltött erőforrást, méghozzá az 1,4 literes turbós egységet helyezte a motortérbe. Az Abarth esetében ráadásul +30 lóerővel és +10 Nm nyomatékkal gazdálkodhatunk (170 lóerő és 250 Nm), amelyet egy hatfokozatú kézi váltó (vagy 600 ezer forint felár ellenében egy hatfokozatú, Aisin-féle automata) továbbít a hátsó kerekekhez. Ráadásul a Fiat 124 Spider tesztautó akadós váltója már a múlté: vagy a teljes szériát dolgozták át, vagy az Abarth tett csodát, de itt ez a hatos éppen olyan gyorsan, határozottan, mégis könnyedén dobálható, mint a donor, vagyis az MX-5 váltója. Vegyük ehhez az alulról akasztott pedált, amivel mesésen lehet fékezés közben is gázfröccsöket pakolgatni a visszaváltáshoz, és már önmagában eszményi élményt kapunk.

Egyenesben és kanyarban is nagy élményEz már önmagában jól hangzik, de még jön egy-két dolog, amit a Fiatból hiányoltunk: például egy önzáró differenciálmű a hátsó tengelyen, egy feszesebb futóművel. Itt mind a kettő adott, ráadásul úgy lett sokkal határozottabb a futómű, hogy ez csak kissé ment a kényelem rovására. Így viszont már nem csak élvezetes, de egészen gyors is a kis roadster terelgetése, amelyhez csak plusz fűszert biztosít, hogy az alaphangolás a semlegesből inkább a túlkormányzott felé hajlik. Vagyis nem csak gázadásra (végre, köszönjük szépen, sperrdiffi), hanem gázelvételre is szépen játékba hozható a modell fara, méghozzá bolondbiztos, kiszámítható módon, meglepetések nélkül (persze a szokásos gyakorlottság elkél hozzá).

Fenekestül felforgató - driftelni jó móka az izgága, rövid tengelytávú aprósággal

Sport módban engedékenyebb az ESPHa a kormányzás nem is a legprecízebb szerkezet a piacon, egészen szépen kommunikál a volán, így amellett, hogy Sport üzemmódban a menetstabilizáló is engedékenyebb, annak teljes kikapcsolása sem jelenti a világ végét. A modell egyensúlya pedig a Caterhamek makulátlan hangolását idézi: gázadásra nagyon precízen belefeszül a kanyarba, és ha elöl nem is tapad annyira, egyfajta félig fenékcsúsztatós egyensúlyra áll be, amivel parittyaként lehet kigyorsítani a kanyarból. Ehhez a feszesebb, erőteljesebb gátlókkal rendelkező futómű is partner, így nekünk nincs kétségünk, hogy az Abarth 124 Spider személyében a leggyorsabb megfizethető roadstert köszönthetjük.

Itt már tol rendesen - galériaPersze ehhez kell egy jó motor is. Az 1,4 literes turbómotor jelenlétét egészen könnyen észrevesszük majd a Record Monza kipufogó révén: indításkor brutálisan felmorajlik a kipufogó, ami alacsony fordulaton egészen bájos bubogós hangot közvetít. A fordulatszám fokozásával aztán beindul az ádáz fújtatás, 4000-es fordulat felett gázelvételre pedig hangos visszadurrogásokat is kicsalhatunk a rendszerből. Ehhez és hangerejéhez mérten részterhelésen csak egy picit búgós a rendszer, de mivel a 124 Spider/MX-5 egyébként sem a csendességével és az erős szigetelésével igyekszik meggyőzni a vásárlókat, ez legtöbbször fel sem tűnik. A másik oldalon viszont olyan karakteres hangélmény köszönt, amelyet máshol a kedvező roadster kategóriában egyszerűen nem kapunk meg.

A hagyományos 124 Spiderhez képest a 170 lóerős 1,4T leginkább elektronikus áthangolást kapott. A csúcsteljesítmény már nem platón érkezik, hanem (mérve) 5800-as fordulat környékén, a 10 Nm-rel nagyobb nyomaték is később jön meg. Mindkettőre bizonyíték, avagy ennek eredményeképp az általunk mért rugalmasságban (60-ról 100 km/h-ra 4. fokozatban gyorsítva) csupán egy tizedmásodperc a különbség, és a 0-100-ban is csak 2 tizedes a differencia. Hogy lehet ez? Hazudnak a gyári adatok?

Egyenesben alig gyorsabb, mint a Fiat 124

Nem feltétlenül. Az Abarth ugyanis a kiegészítő sperrel, toronymerevítővel, és a különböző díszítésekkel mérlegen mérve összesen 35 kilóval nehezebb szerényebb társánál, ami a teletankolva 1,11 tonnás üres tömeget tekintve nem elhanyagolható különbség. Emellett a teljes gyorsulásra használt fordulatszám-tartományban nem 30, hanem átlagosan inkább csak 20 lóerővel erősebb (mivel a 140 lóerős verzió végig egy platón volt 140 lóerő, itt viszont csak egy csúcsponton kapunk 170-et). Számít ez valamit is? Nem, ugyanis az Abarth 124 Spider éppen egészségesen megy, miközben nagyon jól szól, és kivételes harmóniában, nagyon jól vezethető. Lenyugodva, kényelmesen haladva persze jobban örülnénk, ha 2500 alatt is turbómotoros ereje lenne, de ilyenkor örülhetünk a 10-ről akár 6 liter alá is lecsökkenő étvágynak.

2500-tól kezd jóleső erővel tolni

Kissé szűk, de jól tartó sportülésekkelNagyobb élmény, mint egy MX-5? Kétségtelenül. Ez pedig már sokaknak elegendő érv. Ha pedig engedjük, a fejünket az apró részletek is elcsavarhatják. Már kívül is találunk mindenhol olyan részleteket, amelyeken megakad a szem. A sötétszürkére fényezett felnik mögül előcsillanó vörös féknyergek, a hűtőrácsba integrált vonószem ugyancsak vörös kupakja, amint tökéletes összhangban vannak a vörös tükrökkel és betétekkel, hozzátéve a motorháztető feketéjét és a látványos Abarth felségjeleket – az olasz egyértelműen értenek a stílushoz. Belül is sikerült alaposan felértékelni a tárolókban nem túl gazdag teret (igaz, ebben például ez a Mazda MX-5 Takumi is jól áll), kezdve a két ülés közötti tárolóra „felcsavarozott” sorszámozott plakettel, a műszerfal Alcantara betétjével, folytatva a könyöklőre Alcantarába préselt skorpióval, a vörös kontrasztvarrással, a kormány középpontját jelző vörös betéttel, sőt, a hurkásan varrott, kissé szűk sportülések is magukért beszélnek.

Ügyesen felértékelt belső tér

Meglehetősen borsos a skorpiós kivitelEgy gond van csak: hogy az Abarth sorszámozott autóhoz méltó árcédulát is kapott. Ismerve az MX-5 árazását, illetve az egyszerű, de nagyszerű filozófiát, valószínűleg mindenki meglepődik majd a 12 millió forintos alapáron, amelyet akár 14-ig is tornázhatunk. A Fiat 124 Spider-hez viszonyítva ez hárommilliós differencia. Kicsit egyszerűsítve egy sperr, egy chiptuning, egy kipufogó és némi látványkellékekért bő hárommillió – ez még a számozással együtt is egyszerűen sok, igaz, körülbelül ennyi a különbség vezetési élményben és integráltságban a két autó között. Ellenben hasonló az árkülönbözet az Abarth 124 és a csúcs MX-5 között, az egyharmados többlet pedig nehezen indokolható csupán az eltérő hangulattal, főleg, hogy a japán modell most felettébb izgalmasan frissül. Mindez 184 lóerőt és 7500-ig forgatható szívó sportmotort jelent, amelyet elképzelhető, hogy végre hosszirányban is állítható volán is kísér. Igaz, az igazán magas pilótáknak a tető is korlátot szab mindkét modellben – de erről már sokszor és sok helyen írtunk.

A példányszámot a magas ár (is) limitáljaHa már kompromisszum, dögös roadster és a vezetés élvezete, konkurensként nem tudom nem megemlíteni a Caterham-et, amely bár még nagyobb kompromisszumot jelent, de egyben még nagyobb vezetési élményt kínál. Igaz, a vásárláshoz Ausztriáig kell menni, viszont az Abarth-hoz hasonló áron megkapjuk a még gyorsabb 137 lóerős Seven 275-öt, amelyhez érdemes hozzávenni a 7-esek legendás értéktartását, és kijön, hogy teljes birtoklási költségben jobban kijöhetünk, mint akár az MX-5 esetében. Bár tudom, hogy ilyen szélsőséges irányba csak kevesen mernének elindulni, akik megteszik, azok az út végén garantáltan köszönetet mondanak majd a tippért.