Tesztek

A kisméretű SUV-k szegmense az utóbbi időben hirtelen megduzzadt, s olyan résztvevő márkákkal gazdagodott, akik korábban nem is próbálkoztak ezen a területen. Épp ezért vannak, akik lentről építkeznek, ahogy tette azt például az Opel a Mokka esetében, míg mások, például a SsangYong felülről, a terepjárós tapasztalatukat kihasználva léptek egyet lefelé – így született meg a Tivoli üde színfoltként begurulva szerkesztőségünk garázsába.

Formáival csábít - galériaA crossoverek és SUV-k aranykorukat élik, a relatíve friss kategóriák hamar a vásárlók kedvenceivé váltak, legyen szó a kisméretűekről, a kompaktok mezőnyéről vagy akár a középkategóriáról. Utolsóként a kis SUK-k szegmense népesedett meg, ám a siker és a piaci részesedés növekedése ezúttal sem maradt el. Eleinte az Opel Mokka tartotta a frontot, ám időközben számos konkurenst kapott a német típus: megérkezett a Peugeot 2008, a Renault a személyre szabható és vidám Captur személyében hozott új arcot a szegmensbe, míg a Suzuki a Vitara átkategorizálása után nevezett be ebbe a kategóriába, s akkor még a nagy visszatérő Honda HR-V (teszt hamarosan), illetve az árbajnok Dacia Duster nem is került terítékre.

A SsangYong mindeközben kis kapacitásokkal ugyan, de nagy lelkesedéssel fejleszt és tör előre, régi, az európai szemnek szokatlan formákat felvonultató stílusát levetkőzve egyre korrektebb műszaki tartalommal és látvánnyal nő föl lassan a nagy hagyományokkal rendelkező világmárkákhoz.

Egyre ismertebb a koreai márka - galériaNoha elsősorban a nagyobb méretű és komolyabb terepjárási képességekkel rendelkező modellek jelentik a koreai márka fő irányvonalát, az utóbbi időben elengedhetetlen lépés volt, hogy szélesebb közönséget megszólító piacok felé nyissanak. A Korando már ennek szellemiségében készült, a Tivoli pedig ízig-vérig divatos SUV lett, amely hazájában elsöprő sikernek, örvendhet, hiszen szegmensének legkeresettebb modellje.

S valóban, a Tivoli egyértelműen hódít küllemével, ami kellőképpen egyedi lett, így a könnyen beazonosítható. A formákat illetően talán a gyártók közül leginkább a Hyundai által képviselt organikus stílus egészen sajátos átiratát fedezhetjük fel. Hűtőmaszk szinte nincs, az első fényszórók között fekete betét húzódik, helyette a levegőt az alsó nyílásokon keresztül harapja az autó.

A lámpák és fényszórók egyébként nagyban hozzájárulnak a divatos, dögös küllemhez. Noha az első menetfények LED sora relatíve egyszerűen egyenes vonalat formáznak, a hátsó lámpatestben sokkal izgalmasabb formát rajzol ki a helyzetjelző, ráadásul homogén megvilágítást eredményező, amolyan tejüveges megoldással. Maga az alapforma egyébként talán azért barátságosabb valamivel a konkurensekénél, mert a motorháztető szinte vízszintesen, alacsonyan húzódik, klasszikusabb autó alakot eredményezve. Az összképen egyébiránt sokat dob a fekete fehér csomaggal érkező fekete alufelni szett (18 colos), valamint a fekete tető.

Praktikus részletekben nincs hiány - galériaAz emberek kivétel nélkül megnézik a látványos formákat felvonultató koreai újdonságot, ráadásul a többség elismerően csettint még a hazánkban viszonylag kevés ismertséget gyűjtött márka ellenére is. Az egyszerű színösszeállítás dacára a markáns domborulatok, a merész ívek kellőképpen vonzzák a kíváncsi tekinteteteket, épp ezért nem kérdés, hogy a küllem mindenképpen a Tivoli javára válik, hiszen pontosan olyan, mint egy kevésbé ismert márka termékének lennie kell – dögös, figyelemfelkeltő és jellegzetes.

Na és a belső? Odabenn már inkább a nyugalmas formák dominálnak, azonban a márka jellemző formái itt is visszaköszönnek. A középkonzolon a Korando jegyei tűnnek fel, s ugyanígy az óracsoport is a koreaiak többi modelljéből ismerős stíluselemeket viseli magán.

Összességében az egyszerű, ergonomikus megoldások dominálnak, noha van néhány megszokást igénylő gomb elrendezés és pozicionálás. Ilyen például az óracsoport közötti kijelzőt vezérlő gombpár, amit kissé szokatlanul a középkonzolra száműztek, azonban használat közben természetessé válik a kezelés. Apró figyelmesség a memóriás klíma, amely két beállítást tud megjegyezni. A dizájnt fokozza a műszercsoport megváltoztatható megvilágítása – a két belső gyűrű színét variálhatjuk, ráadásul külön árnyalatot állíthatunk be a nappali és másikat a felkapcsolt fényszórós körülményekhez.

A csomagtartó sok pggyászt elnyel - galériaAz általánosan kijelenthető egyszerű kezelhetőséget egyedül a hifi fejegység töri meg, amely nagyjából a Korando esetében tapasztalt negatívumokat vonultatja fel. Kezelése nehézkes, a kijelző pixeles és nem ismeri a 24 órás időformátumot (miközben az óracsoportban levő igen), a Bluetooth kapcsolat a telefonnal teljesen alapszintű, csak hangátvitelre alkalmas, továbbá hangzásával sem nyújt kiemelkedőt.

Amiben viszont nagyot alkot a Tivoli, az a helykínálat, a kényelem és a praktikum. Fejtérben a kategória minden tagját veri, a hátsó lábtér ugyancsak fejedelmi, miközben széltében is kellő hely áll rendelkezésre. Ráadásul az ülések tömése megfelelően feszes, emellett az első fotelek oldaltartására sem lehet panasz.

A holmikat számos – akár zárható, akár nyitott – rekesz várja, a nagyobb csomagoknak pedig marad a kategória átlagán felül teljesítő poggyásztér. Mindemellett a felhasznált anyagok minősége leginkább átlagos, kirívóan jó vagy rossz megoldással nem találkozhatunk.

Belülre nem sok izgalom jutott - galériaBenzinmotorral már vendégeskedett az Autó Pultnál a SsangYong büszkesége, ezúttal leginkább a dízelmotoros hajtáslánc jelentett újdonságod számunkra. Az e-XDI névvel illetett erőforrás nem más, mint a márka saját fejlesztésű 1,6-os turbódízele, 115 lóerőt és 300 Nm-es maximális nyomatékot felvonultatva. A kulcs elfordítását követően a négyhengeres dízelmotor mivolta egyértelművé válik, az utastérbe ugyanis a vártnál több motorikus zaj szűrődik be – szerencsére a rezgéseket illetően nem tudjuk ugyanezt elmondani. A hosszú áttételezésű, közepesen kapcsolható hatos manuális váltóval gangolva kissé darabosnak tűnik a hajtáslánc, miközben erejével nincs baj.

Az 1597 köbcentis dízel már alacsony fordulatszámról is jól megindul, s kellemes dinamikával ruházza fel a majd’ 1,4 tonnás Tivolit. Mindeközben azonban a fogyasztásmérőre pillantva nem lehetünk elégedettek: az ígért 4,9 literes vegyes étvágy helyett a Tivoli ezúttal többet kért. Autópályán 6,8-7 liter szükséges 100 km megtételéhez, városban 6 literrel is elvan, míg a lakott területet elhagyva 5 literrel autózhatunk el.

A kormányzás futómű tengelyen ugyancsak vegyes az összkép – míg előbbi a változtatható mértékű rásegítés mellett is plasztikus, kissé érzéketlen, addig futóműben kifejezetten kellemeset csalódtunk. A felfüggesztés még a 18 col átmérőjű felnik ellenére is szépen kirugózza az úthibákat és ívben haladva is kellő stabilitást nyújt, persze alapvetően orrtolós hangolás mellett.

A hajtáslánc nem a legkifinomultabb - galériaMindezek tükrében egy jó árpolitikával a Tivoli abszolút eséllyel indulhatna a szegmensben, azonban a SsangYong ceruzája az indokoltnál talán picivel vastagabban fogott. A kétzónás klímával, ülésfűtéssel tarkított lista ellenére a felszereltség összességében az átlagot képviseli, amely mellett a tesztmodell 6,5 millión túlmutató árcédulája kissé magasnak hat. Alig drágábbal a 120 lóerős Honda HR-V talán valamivel csábítóbb ajánlat, s értéktartás szempontjából is a japánnal járunk jobban.

A már emlegetett Opel Mokka hasonló felszereltség mellett nagyjából fél millióval kóstál többet – a villámosok szűkebb tér mellett minőségibb belsőt garantálnak. Ugyanígy a Captur is egyértelműen szűkebb a Tivolinál, azonban a takarékos, 110 lovas dCi-vel és magas felszereltséggel is jobb áron hozható el. Egyértelmű, hogy a SsangYong erőssége a formaterv és a belső helykínálat, így akinek e kettő sokat nyom a latba, annak érdemes megfontolnia a koreaiak ajánlatát.