szerző:
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A világ adóssága több mint a megtermelt GDP háromszorosa, így sokan tartanak egy újabb adósságválságtól, főleg, ha az amerikai elnök betartja a szavát, és beveti a megígért szankciókat Kína ellen.

"2008-ban átéltünk egy nagy adósságválságot, amely megmutatta, hogy mennyire sérülékeny a globális gazdaság. Azóta az eladósodás rohamtempóban folytatódik" – hangsúlyozza Jean-Claude Trichet, aki az Európai Központi Bank élén állt a nehéz időkben. Most pedig a párizsi Le Figarónak arról nyilatkozott, hogy mind az államok, mind a vállalkozások folytatják az eladósodás politikáját miközben a háztartások sem akarnak lemaradni.

Hogy mekkora összegről van szó? 250 trillió dollárról, ami 250 ezer milliárdot jelent magyar szóhasználatban vagyis a világ GDP-jének több mint a 320 százalékát. Ráadásul a GDP növekedése egyre lassul miközben az eladósodás tempója gyorsul. Ami eddig csak az angolszász országokat jellemezte, az immár mind jobban terjed a világon: hitelben kell élni. Ezt a gondolkodásmódot Donald Trump az államra is kiterjesztette: míg korábban a republikánusok gondosan vigyáztak arra, hogy ne szálljon el az államadósság, addig most vígan hagyják növekedni a hiányt, mely meghaladta az éves GDP 100 százalékát. Sőt, Trump még nagy adócsökkentést is végrehajtott, amivel végképp lehetetlenné tette a költségvetés kiegyensúlyozását.

7500 milliárd dollár

Ennyivel növekedett a világon az államok, a vállalatok és a háztartások adóssága 2019 első félévében, miközben egyre több vészjelzés érkezik arról, hogy lassul a globális gazdaság. Németország, az Európai Unió legerősebb gazdasága épphogy csak elkerülte a recessziót, Kína növekedési üteme pedig évek óta csökken. Ez azért is fontos, mert a 2008-as nagy pénzügyi válság idején a kínaiak döntő szerepet játszottak abban, hogy a globális gazdaságnak sikerült kikecmeregnie az adósságválságból.

Pekingben a kommunista párt vezetése azzal bízta meg a gazdaságot irányító fő mandarint, hogy hozza rendbe az 1,4 milliárd lakosú ország szinte átláthatatlan pénzügyi rendszerét. Liu Ho miniszterelnök-helyettes hozzá is kezdett ehhez, de közbejött a kereskedelmi háború az Egyesült Államokkal. Most ő a kínaiak fő tárgyalója, ezért a hazai pénzügyi válságrendezés háttérbe szorult. Attól persze, hogy nem foglalkoznak vele intenzíven, a probléma még fennáll. Pekingben sokan úgy vélik: Trump pontosan erre számít, mert így akarja sarokba szorítani kínai tárgyaló partnereit. Most mindenütt december 15-ét várják, hogy kiderüljön: Trump beveti-e a megígért szankciókat Kína ellen, amivel lejtős pályára taszíthatná nemcsak a kínaiakat, de az egész globális gazdaságot.

Nyugi, a kamatok alacsonyak

Ezzel érvelnek azok, akik nem tartanak egy újabb adósság válságtól. A jegybankok válság kezelésének egyik legfontosabb húzása az volt, hogy alacsony szinten tartották a kamatokat, hogy serkentsék a fogyasztást és a gazdasági növekedést. Trump ezért is bírálja mindig a Federal Reserve Boardot, hogyha az megpendíti a kamatláb emelésének gondolatát.