0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A házimacskák túlnőttek vad rokonaikon

A legtöbb háziasított állat kisebb lesz vad társainál – egy átlagos kutya például 25 százalékkal kisebb, mint vad rokona, a szürke farkas. Azonban a macskákkal valami furcsa dolog történt - a vikingek kora óta nagyobbak lettek.

Anne Birgitte Gotfredsen archeo-zoológus különös feladatot adott mentorált diákjának, Julie Bitz-Thorsen: nézzen át több tucat, Dánia különböző pontjain végzett ásatásokról származó csomagokat, és gyűjtse össze belőlük a macska-csontokat.

Az összes házi macska a közel-keleti vadmacska (Felis silvestris lybica) leszármazottja. Ez az apró, cirmos ragadozó még mindig a Közel-Kelet sivatagjaiban ólálkodik. Ugyan a legrégebbi házi macskákat Cipruson találták, egy i.e. 7500-ból származó sírban,

valószínűleg az egyiptomiak voltak azok, akik hosszú, türelmes munkával kitenyésztették a házi macskák mai is ismert, szerethető természetét.

I.E. 1700-ban pedig a macskák hajókra szálltak, és bejárták a mediterrán vidékét: egyrészt ajándékként vitték őket magukkal az emberek, másrészt a rágcsálókat tartották kordában.

Krisztus után 200-ban, Dániában is tartottak már macskákat. Egy ebből a korból származó hamvasztásos temetkezési helyről az égett emberi csontok között egy macska bokacsontja is előkerült, benne egy fúrt lyukkal – valószínűleg amulettként viselték. A vikingek – akik földművesek és tengeri fosztogatók is voltak egyben – szintén tenyésztettek macskákat.

Részben a rágcsálók távoltartására, részben pedig meleg bundájukért tartották őket. 850 és 1050 között a macskaprém-kereskedelem igencsak jövedelmező volt Dániában.

A mostani tanulmányban Bitz-Thorsen több száz macskacsontot válogatott ki a koppenhágai Zoológiai Múzeumban tárolt zsákokból, melyekben ömlesztve voltak a kutyák, lovak és szarvasmarhák maradványai. A maradványok több, mint 2000 évre nyúlnak vissza, a legrégebbik a bronzkorból származtak, még a legfrissebbek az 1600-as évekből. Sok macska olyan gödrökből került elő, ahová a vikingek megnyúzott tetemeket dobták. Bitz-Thorsen szerint ez egyértelműen látszik a csontokon lévő nyomokból „vagy a csontokon lévő vágásnyomok utalnak rá, vagy az eltört nyak”.

A vizsgálat során az összes csontot digitális tolómérővel vizsgálták meg, és összevetették a modern dániai macskákkal (az 1870-es évektől napjainkig).

Átlagosan 16 százalékkal lettek nagyobbak a modern macskák a viking korabeli társaiknál

– írták le az eredményeket a tudósok a Danish Journal of Archeology című tudományos lapban.

Mivel a tanulmány csak a dániai macskákra koncentrált, így elképzelhető, hogy más országokban nem ez a trend. Azonban egy 1987-es tanulmány, mely németországi macskacsontokat vizsgált , szintén megerősíti annak lehetőségét, hogy a középkori macskák kisebben voltak modernkori társaiknál.

A növekedés egyik oka lehet az élelemforrás. A középkorban a terjeszkedő városokban tornyosult a szemét, ami vonzotta a rágcsálókat.

Ez bőséges táplálékot jelentett a macskáknak, melynek köszönhetően megnőtt a számuk, és elképzelhető, hogy a méretük is.

A középkor és napjaink közt a macskák dédelgetett és jól tartott házi-kedvencekké váltak, így kevesebb energiára volt szükségük a táplálékszerzéshez – mutatott rá Bitz-Thorsen.

Az egyelőre nem bizonyított, hogy azért nőttek-e meg a macskák, mert több táplálék áll a rendelkezésükre, vagy valamilyen genetikai változás is lezajlott

– mondta Claudio Ottoni az Osloi Egyetemről. Ahhoz hogy ezt megerősítsük, DNS-vizsgálatnak kell alávetni az ősi macska-csontokat, mondta a macskák háziasításával foglalkozó Ottoni, illetve a változó étrendre utaló kémiai jeleket is fel kell kutatni.

Forrás: www.sciencemag.org