0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 19.

Röpképtelen legyek reggelire: takarmánymuslicák

A gyümölcslegyek, köznapi nevükön a muslicák a kistestű, illetve apró szájjal rendelkező egzotikus rovarevő fajok számára kiváló eleségnek számítanak. Különösen gyakran használják a kis imádkozósáskák, a nagyon fiatal kaméleonok nevelése során; a nyílméregbéka-tartók számára, pedig szó szerint elengedhetetlen e takarmány alkalmazása.

Az egyéb apró méretű eleségállatokkal – pl. tücsöklárvákkal – szemben a muslicák nagy előnye, hogy nappali életmódúak, és vonzza őket a fény, így nem bújnak meg a terrárium tereptárgyai alatt. Élénk mozgásuk könnyen felkelti a finnyásabb, esetleg félénkebb rovarevők érdeklődését is.

Testük meglehetősen puha, nem szúrnak, nem harapnak. Szőrös kültakarójukon pedig kiválóan megtapadnak a por alakú ásványianyag- és vitamin- kiegészítők.

Két faja gyakori

Persze nem kell attól félnünk, hogy a röpködő muslicák elárasztják a lakást. A kereskedelemben többnyire két fajt, a Drosophila melanogastert és a D. hydeit árusítják. Az előbbinek az úgynevezett „vestigial” mutációit tenyésztik, amelyek csonka szárnyakkal rendelkeznek, az utóbbi faj egyedei pedig eleve röpképtelenek. A muslicákat általában félliteres műanyagpoharakban, esetleg levágott tetejű üdítős flakonokban szaporítják. Ezek aljába néhány centiméter vastagságban táptalajt öntenek. A táptalajok elkészítésének számos receptje létezik, melyek az interneten fellelhetők. Ezek mindegyike könnyen erjedő anyag, hiszen a muslicák ezt igénylik. Nem véletlenül gyűlnek a napon felejtett gyümölcsre.

Ám a közhiedelmemmel ellentétben a muslicák nem gyümölcslével, hanem a gyümölcsön tenyésző élesztőgombákkal, baktériumokkal, egyes penészgombákkal és ezek anyag csere termékeivel táplálkoznak. Nos, egy jól elkészített táptalaj ezeknek ad otthont.

„Szagos tevékenység”

A legjobb minőségűek azok a táptalajok, amelyek agar-agar alapanyagúak. Ezek kezelése ugyanis könnyebb, hiszen zseléjellegű állagának köszönhetően jól megtapad a tároló doboz alján, így a muslicák feletetése során nem esik ki, továbbá maguk a muslicák sem tapadnak bele. A táptalajt néhány muslica segítségével be kell oltani, és ezek lárvái a továbbiakban a masszában élnek. A talajréteg felett általában fagyapotot helyeznek el, ezek száraz felületén helyezkednek el a bábok, és itt élnek a kifejlett rovarok is.

A tartódobozt méretre vágott szivacsdugóval vagy harisnyadarabbal szokás lefedni. Ezek jól szellőznek, de nem jutnak át rajta az apró rovarok. A muslicatenyésztés meglehetősen „szagos tevékenység”. Ezért a kisléptékű állattartásnál inkább a szakkereskedésekben beszerezhető minitenyészetek alkalmazása javasolható. Ezek a hőmérséklettől függően átlagosan két hétig használhatók. Ha a fogyatkozó táptalajt felfrissítjük néhány banánszelettel, és ügyelünk arra, hogy a talaj ne száradjon ki teljesen, a felhasználási idő akár még 1-2 héttel is kitolható. Bár a használatos muslicafajok, illetve változatok röpképtelenek, ettől függetlenül ezek a rovarok rendkívül gyorsan szerteszaladnak. Ezért a feletetésük előtt érdemes őket rövid időre hűtőbe helyezni, hogy kellőképpen lelassuljanak, így kezelésük néhány percre egyszerűbbé válik.

Ha jellemzően muslicákkal táplálkozó állatfajt tartunk, úgy ügyeljünk arra, hogy a terráriumukon lévő szellőzőfelületek különösen apró szembőségű dróthálóval legyenek fedve. Így, előrelátó tervezéssel megkímélhetjük magunkat egy kellemetlen meglepetéstől.
Forrás: Kistermelők Lapja