A paradicsomdaru Dél-Afrika keleti részén fordul elő a természetben, a Baktérítőtől délre. Az egymás mellett szorosan keresgélő párok hozzátartoznak az ottani szavannák tájképéhez, legszívesebben ott fordulnak elő, ahol a közelben egy-egy sekélyebb tó, tocsogó is megtalálható. Fészkelésen kívül olykor nagyobb csapatokba is összeverődnek, de a párok, családok ilyenkor is jól elkülöníthetők.
Viselkedésük tehát hasonló a mi szürkedarunkéhoz.
Mivel egy lényegében mérsékelt övi fajról van szó, így jól bírják az európai klímát, de ne tévesszen meg, hogy Hollandiában általában csak egy kis fedél áll rendelkezésükre – nálunk ez nem elegendő! Itt a telek keményebbek, jelentősebb mennyiségű hó is hullhat, ami akár a madarak lábának elfagyásához is vezethet.
Az Európában kelt paradicsomdarvak immár tavasszal kezdenek el tojni
– ez jelentősen megkönnyíti tenyésztésüket. Kezdetben ugyanis több generáción át rendszeresen ősszel (a dél-afrikai tavasz idején) rakták tojásaikat.
A hím kínálja fel a leendő fészek helyének lehetőségeit, a tojó ezek közül választ, s általában egy hét alatt készül el az építmény, melybe 1-3 tojást tojik. A nemek felváltva kotlanak, de a tojó többet ül rajtuk. A fiókákat jól nevelik, de a tenyésztelepeken az első fészekalj tojásait elszedik tőlük – ilyenkor egy hónapon belül a tojó újra hasonló mennyiségű tojást rak. A paradicsomdarvak mesterséges felnevelése is ma már problémamentes, hiszen kiváló, az adott életkornak megfelelő darutápok is a darutartó gazdák rendelkezésére állnak.
