A cikksorozat első részét itt, a másodikat itt olvashatja.
Fontos az is hogy, a nagyon rövid szoptatási idő alatt elegendő tejhez jusson, mivel mindezek a tényezők meghatározzák növekedésüket és kondíciójukat, akár még kifejlett korban is.
Elhullás
Egyiptomi kutatók megfigyelései alapján 21 napos korig a 60 g alatti súllyal született egyedekből kétszer több pusztult el, mint a 60 g felettiekből. Egy nagyon régi részletes vizsgálatunk szerint alomkiegyenlítés nélkül a 35 g alatti súllyal született fiókák mindegyike elpusztult, de a 35 és 50 g közöttieknek is kevesebb, mint fele élte meg az egyhetes kort. Alomkiegyenlítés nélkül az 50 g feletti kisnyulak tekinthetők életképesnek. Több szerző is megadta azt a minimális születési súlyt, ami alatt a túlélés valószínűsége jelentősen csökken. Szerzők nevének megemlítése nélkül ezek az értékek: 40, 40 és 45 g között, 50 g, 43 g, 48 g, 45 g.
Egy kaposvári kísérletben a nyulak túlélését vizsgálták a születési súlytól függően. A kis súllyal (35-45 g) született nyulak 0 és 21, illetve 21 és 105 napos kor közötti túlélése sokkal gyengébb volt, mint a közepes (53-58 g) vagy a nagy súlyúaké (65-70 g). Spanyol kutatók az előzőekben leírt változás mellett még az évszak hatását is kimutatták: ősszel sokkal rosszabb volt a kissúlyú nyulak túlélési esélye, mint tavasszal.
A kis születési súly miatti magas mortalitás csökkentése érdekében a legtöbb telepen alomkiegyenlítést végeznek, ami azt jelenti, hogy mindegyik anyanyúl alá azonos számú (először fialó anyáknak általában 8, a többinek 10) hasonló súlyú újszülött nyulat tesznek.
Emiatt az erősebb nyulak nem nyomják el a gyengébbeket, hasonló esélyük van a túlélésre, és a rövid szoptatási idő alatt csecshez jutni. Annak ellenére, hogy elterjedt módszerről van szó, kevés kísérleti eredményt publikáltak. Olasz kutatók nyolc 45 vagy nyolc 70 g súlyú nyulat tettek az anyanyúl alá, és bár a kisebb nyulakból több pusztult el, mint a nagyokból (14,7 és 10,6%), nem volt jelentős az eltérés. Kaposvári eredmények szerint az első héten – amikor legmagasabb a kisnyulak elhullása – a kis súlyú (35-50 g) nyulak közül 17%, a közepesekből (58-62 g) 4,8% esett ki, míg a nagyok (70-88 g) közül egy sem. Egy másik vizsgálatban – alomkiegyenlítés nélkül – a 40-49, 50-59 és 60-69 g-os újszülöttek közül 17,4, 7,5 és 5,3% pusztult el a fialás utáni héten. Az elhullást befolyásolta az, hogy mekkora alomban nevelkedtek. Amíg ugyanis 10-es alomban a kis súllyal született nyulak 24%-a esett ki, addig 6-os alomban csak 6% (1. ábra).
Egy másik kísérletben alomkiegyenlítés nélkül a kis súlyú (39-49 g) nyulak közül tízes alomlétszám esetén 36% pusztult el, míg alomkiegyenlítés esetén ennek csak fele.
Az elhullás csökkentésének másik lehetősége az almon belül a születési súly szórásának csökkentése. Francia kutatók kétirányú szelekciót folytattak, az egyik vonalban növelték, a másikban csökkentették a homogenitást. A negyedik generációban szignifikánsan alacsonyabb mortalitást jegyeztek fel (17,7 és 32,7%) a homogén csoport javára.
Szopás, tejfogyasztás
A megszületett nyulak életben maradásának és megfelelő növekedésének alapja, hogy elegendő mennyiségű tejhez jussanak. Különösen a kis súllyal született nyulaknál fontos, hogy életük első napjaiban szopni tudjanak.
A kisnyulak általában megszületésük után rögtön szopnak. Világra jövetelüket követően az anyjuk elfogyasztja a magzatburkot, megtisztítja őket, majd az újszülöttek sorjában elmásznak a csecsekhez, és szopni kezdenek.
A szopás az az inger, amely fenntartja az anyanyulakban azt az oxytocin-szintet, amely a fialás zavartalan lefolyásához szükséges. Az első szopás azért is fontos, mert valószínű, hogy az anyanyúl legközelebb egy nap múlva fogja újból megszoptatni őket, ami egy újszülött éhező nyúlnak nagyon hosszú idő.
Spanyol kutatók feljegyezték, hogy első mérés alkalmával melyik kisnyúl hasában volt tej és melyikben nem, vagyis fialás után melyik újszülött szopott és melyik nem. A 2. ábra mutatja, hogy minél kisebb volt a születési súly, annál több kisnyúl nem szopott az első alkalommal. 40 g alatt ez az arány az 50%-ot is meghaladta, és csak 65 g felett csökkent 10% alá.
Szerzők megállapították, hogy a születési súlytól függő túlélés valószínűsége kisebb, ha az első szopási alkalom kimarad. A megszületés után közvetlenül nem szopó nyulak esetében, ha a születési súly 1 g-mal nőtt, 10%-kal nagyobb volt az esélyük, hogy választásig életben maradnak. Egy másik kutató átlagosan 34%-nak találta az első alkalommal nem szopó újszülöttek arányát. A kis almokban nagyobb súlykülönbség volt a szopó és a nem szopó nyulak között (2-3 nyúl esetén 63,5 és 33,0 g), mint a népes almokban (8-9 nyúl: 49,6 és 40,4 g); a szopó kisnyulak átlagosan 25%-kal nagyobb súllyal születtek, mint a nem szopók, ami jelzi, hogy kevésbé életképesek. Az első alkalommal nem szopó kisnyulak közül több pusztult el az első héten (24,6%, illetve 8,7%) és a 2. és 5. hét között (16,3%, illetve 5,2%), ami természetesen közvetve a születési súllyal is kapcsolatban van.
Németek pozitív kapcsolatot (r=0,43) találtak a születési súly és a tejfogyasztás között. Fialás utáni 3., 5. és 7. napon nézték, hogy a kis, közepes és nagy súlyú kisnyulak mennyi tejet szoptak. A kis súllyal született nyulak kevesebb tejhez jutottak, ami még a szoptatás 3. hetében is kimutatható volt (3. ábra).
Mivel az anyanyulak csecsbimbó-páronkénti tejtermelése eltérő, feltehető, hogy a néhány perces szoptatás alatt a nagyobb és erősebb nyulak jobb pozíciót foglalnak el, ők szophatnak a több tejet adó 2. és 3. csecspárból.
Viselkedés a fészekben
A csupaszon született kisnyulak nem képesek hidegben fenntartani testhőmérsékletüket, kihűlésüket részben a nyak és lapocka környékén levő barna zsírszövet akadályozhatja meg, amelyet kizárólag „fűtésre” használnak (4. ábra). A zsírszövet a 21 napos magzatokban kezd intenzíven növekedni, születéskor legnagyobb a barna zsírszövet mennyisége. Minél nagyobb a születési súly, annál több a testsúlyhoz viszonyított barna zsírszövet aránya. Hidegben a megszületés utáni napon gyorsan csökken a mennyisége, mivel a test hőmérsékletének fenntartására szolgál energiaforrásul. Ha fialáskor a kisnyulak nem jutottak tejhez, a második napi csökkenés üteme gyorsabb volt, mint ha szoptak.
Az anyanyúl is gondoskodik kicsinyeiről. Az üregi nyúl száraz fűvel béleli ki a fészket, majd a testéről tépett szőrrel takarja be a kisnyulakat.
A házinyúl az elkészített fészekbe szintén maga hordja be a testéről kitépett szőrt, takarja be a nyulakat. Ez a „takaró” védi meg a csupasz kisnyulakat a kihűléstől, és segít a testhőmérsékletük fenntartásában.
Megvizsgálták, hogy a születési súlytól függően hogyan helyezkednek el a kisnyulak a fészekben, és ebből milyen előnyök és hátrányok származnak. Kutatók az egynapos nyulakat egy kör alakú megfigyelő dobozba helyezték és videokamerával figyelték viselkedésüket. A nagyobb nyulak a fészek melegebb közepén, a kisebbek a hidegebb szélén helyezkedtek el. A megfigyelési idő 94%-ában a kisnyulak mozdulatlanul pihentek/aludtak, ugyanakkor a kisebb súlyúak aktívabbak voltak, mint a nagyobbak, azért, hogy a fészken belül jobb/melegebb helyre kerüljenek.
Egy kísérletben az almokon belül a kis, a közepes és a nagy súlyú nyulakat vizsgálva, szignifikáns különbséget kaptak a test hőmérsékletében, és abban, hogy hány alomtestvérrel érintkeztek (bújtak össze) a kisnyulak. A termokamerával készített képek elemzése megmutatta, hogy a kistestű nyulak átlagos testhőmérséklete 0,5 illetve 0,75 °C-kal alacsonyabb, mint a közepes és a nagy súlyúaké (5. ábra). Ha a legkisebb nyulak csak egy vagy két alomtestvérrel többel érintkeztek, megnőtt a testük hőmérséklete, ugyanakkor ezt nagy nyulaknál nem tapasztalták. Ennek magyarázata egyrészt az lehet, hogy a kisebb nyulaknak nagyobb a testsúlyukhoz viszonyított testfelületük, másrészt kevesebb a barna zsírszövetük.
(Folytatjuk)
Szendrő Zsolt
Szendrő Katalin
Kaposvári Egyetem
