A Kaposvári Járási Ügyészség garázdaság vétsége miatt gyorsított eljárásban állította bíróság elé azt a toponári férfit, aki azért dühödött fel, mert két személy a vallásukról akart vele beszélgetni.
Az ittas férfit májusban kaposvári háza udvarán szólították meg az utcáról a hittérítők. A vallásukról szerettek volna neki mesélni.
Mivel korábban már többször becsengettek a vádlotthoz adománygyűjtők is, ezért a térítőket szitkozódva elküldte.
Egy csatornadarabot feléjük dobott, utánuk ment, a férfit és a nőt üldözni kezdte az utcán. Amikor utolérte, ököllel halántékon ütötte a férfit, aki a közeli udvarba menekült, ahová a házigazda közbelépése miatt már nem ment be. Helyette a másik térítőt üldüzte, amikor pedig utolérte, a nőt tenyérrel arcon ütötte. Ezt követően hazament.
A Kaposvári Járási Ügyészség garázdaság vétsége miatt gyorsított eljárásban állította bíróság elé. A Kaposvári Járásbíróság a büntetett előéletű vádlottal szemben 2 évi próbára bocsátást alkalmazott, de a döntés nem emelkedett jogerőre, mivel az ügyészség súlyosításért, pénzbüntetés kiszabásáért fellebbezett.
Cikk- és címlapkép: Pixabay
42 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Na elköszönök, mert a cikk arról szólt, ahogy felhívtad a figyelmemet, hogy a hittérítők, feltehetően a Jehova tanúi rossz helyen kopogtattak, ahol nincs értelme a hittérítésnek. Én viszont meghallgattam őket, mert vitatkozni csak úgy lehet, ha ismered a nézeteiket, és megvettem a vaskos vallási könyvüket. Jól jöhetett a gyerekem harmadik diplomájánál a vallástudományi szakon az egyetemen.
Erről jut eszembe, mégis találkoztam egy politikussal, egy békés település fideszes polgijával aki az aranymiséjére érkezett a közeli családtagunknak, a Margit körúti rendházba, mert az első miséjén ministráns volt. Hát mit mondjak, Összepasszoltak az akkor még regnáló, de már szenilis Faddi Ottmárral a Torgyán kedvenc papjával.
Meg van ott minden ami elég ahhoz, hogy elgondolkodj az életeden.
Messzeség, távolság, eredet, szépség, szeretet
Most még nem tudok de két év múlva minden évben elmegyek oda, sőt, ha összejön egy kis házat is szerzek a közelében.
Jó lesz egy lakókocsi is.
Nem szeretlek Magyarország, és Amerikát sem szeretem.
A vezetők miatt természetesen.
De túl tudom tenni magam ezeken a gyökereken.
Egyszerűen nem veszek tudomást róluk többé, csak élem a saját életem.
Annyit harcoltam, annyit verekedtem, annyit bűnhődtem - elég volt!
A húgom... az én kőkemény húgom talán újra megszeret.
Már semmi más vágyam sincs, csak normálisan élni a hátralévőben békében, szeretetben.
(tudod, amíg az dolgozik benned, hogy simán kinyírsz mindenkit, aki csak rosszul néz rád, addig nincs békéd... soha nem is lesz! - akik lenézik a poszttraumás stresszt (ez csak divat baj), azok semmit nem éltek meg abból, ami kiválthatja ezt.
Isten...
Ő kiválthatja ezt.
A világ legjobb PDST kezelője!
Azzal kezdi, hogy mindent megbocsát.
Aztán azzal folytatja, hogy szeret téged.
Ha eddig nem semmisültél meg, akkor nem is fogsz.
Isten és én nem voltunk jó viszonyban.
Bizony, harcoltam, és nem merem kimondani mit tettem harc közben.
Isten mindent tud rólam, a magamban elmondott imáimat is.
Annyiszor elszúrtam, de ő mellett mindig békére leltem.
Mi akartam lenni, mi lettem, most mi vagyok... Isten mindent tud rólam.
Kemény!
Az összes bűnömmel szembenézni?
Isten megbocsátása nélkül nem tudok!
Új hozzászólás