Gombnyomásra mély hanggal kér szót magának, melyet az autórajongók számára oly kedves gurgulázás követ, s már az első gázfröccs után durran a kipufogó – olyan hanghatások ezek, amelyektől hamar válik libabőrössé az alkar, keretet adva az első együtt töltött kilométereket megelőző gyermeki várakozásnak. Izgalmak, élmények sora vár ránk, ehhez kétség sem férhet - a Hyundai i30 N ezúttal a tetszetős Fastback karosszériával látogatott el hozzánk.

Már az első lépéseket követően nyilvánvalóvá válik: a dél-koreaiak sportkompaktja meglehetősen komoly ambíciókkal érkezik a szegmensbe, ráadásul a Fastback forma egyediségével egy olyan szereplőként, amihez foghatót – persze szigorúan formáját tekintve – másutt nem igen találunk meg. Merész húzás volna mindez a Hyundai döntéshozóitól? Meglehet, ámde pont ez az a bátor lépés, amit nem szabad kihagynia egy gyártónak, ha igazán nagyot akar szakítani.

Minden pillanat élmény vele, erről az autó önmaga is gondoskodik

Persze naivság volna azt feltételezni, hogy a látványosabb forma miatt jelentősen nagyobb szeletet harap ki az autós világ, szűkebben tekintve a kompaktok tortájából a TOP3-as gyártó, ám a Fastback egy olyan modell, ami akár hagyományos, akár N verzióban kifejezetten emlékezetessé teszi számunkra ezt az i30 generációt. Ezúttal persze a sportosságra fókuszáló i30 N kerül a középpontba, amelyről nem lelőve teljesen a poént elárulhatom, hogy mély nyomot hagyott maga után.

Már nem feltétlenül a kompromisszummentességével vagy a szélsőséges képességeivel, hiszen botorság volna ezt állítani – a sportkompaktok mára igencsak népessé vált mezőnye ugyanis a maga sokszínűségével már tartalmazza mindezeket a határokat. Talán a Hyundai remek felismerése, talán csak a fejlesztés során elvégzett szorgos és tudatos munka eredménye, hogy az i30 N olyan lett, amilyen.

Nincs mese, a fordulat hamar felkúszik, remek hanghatás társaságában

Ugyanis tesztalanyunk mintha nem is akarna egyik véglet felé sem húzni. Az igazán gyors modellek, avagy a rekordokat hajhászó kategóriatársak, mint például a Renault Mégane R.S. (teszt hamarosan) vagy a Honda Civic Type R már jó ideje rendelkeznek egy kialakult célközönséggel, ahogy a mindennapi használatot és a kompromisszumokat előtérbe helyező VW Golf GTI is remekül elhelyezte magát a forró alsó-közepesek térképén, hogy csak a legfontosabb szélsőségeket említsük.

Épp emiatt a Hyundainak felesleges lett volna még egy olyan élsportolót megalkotnia, amely épp a másodpercek ellen küzd vagy viszi a gyereket úgy iskolába, hogy közben a pattogó futómű miatt nem lötyög ki a frissen facsart narancslé a pohárból. A Hyundai egyszerűen olyan sportkompaktot hozott létre, ami leginkább élményekre hajt, egészen pontosan arra, hogy a lehető legjobban érezzük a sportosság ízvilágát, s közben ne kelljen vészes kompromisszumokat kötnünk.

A teljesítménycsomag nem csupán a látványt, hanem a gyorsaságot is szolgálja

Ez a filozófia pedig kiváltképp dicséretes, hiszen pont ennek köszönhetően lett igazán egyedi és emlékezetes az új i30 N, ráadásul a Fastback formájában még finomabb falatnak ígérkezik. S valóban, a képeket elnézve az i30 N agresszív vonalai valahogy még jobban érvényesülnek, még kerekebb és komplettebb, befejezettebb összképet alkotnak, mint a klasszikus ötajtós forma esetében.

Személyes kedvencem már a „polgári” i30 Fastback megjelenésekor is a kacsafarokban végződő hátsó traktus volt, amely a sportverzió esetében még hangsúlyosabbá vált, miközben nem lett szerencsére túlságosan tolakodó sem. És az autó szinte minden porcikáján érezhető az atletikusság, hogy valami igazán agilis és morcos egyéniség áll velünk szemben, miközben nem estek át a ló túloldalára a tervezők.

Szürkeségével is kiemelkedik a mindennapok szürkeségéből

A kötelező tételek persze ezúttal sem maradhattak el: a nagyobb légbeömlők, a piros részletek, a több helyen is feltűnő N betű, a Performance csomag 19 colos keréktárcsái, a vörös féknyergek, a fordított háromszög formájú harmadik féklámpával ellátott hátsó diffúzor vagy éppen a két méretes, valódi kipufogóvégződés mind-mind azt jelzi, hogy ez bizony nem egy átlagos ötajtós.

Ezúttal nem a Hyundai teljesítményrészlege által nagyon is jól eltalált (baba)kék árnyalatban érkezett hozzánk a tesztautó, hanem a manapság reneszánszát élő szürke fényezést választotta a forgalmazó a tesztautó összeállításakor – nagyon is jól, miközben az ötajtóst díszítő látványos matricacsomag most elmaradt. Persze ez a tényszerű felsorolás közel sem váltja ki ugyanazt, mint amikor élőben pillantjuk meg az autót, de a galéria képei igyekeznek a lehető legjobban visszaadni tesztalanyunk jól eltalált stílusát.

A műszerfal kevésbé egyedi és sportos, ám az élményekről a hangok és a gyorsaság tesz

Aki pedig nem tudná, miért választotta az N betűt a dél-koreai gyártó a mások által preferált S, RS, GTI vagy egyéb gyakori betűk helyett: a fejlesztőközpontjuk Namyangban található, majd később a Nürburgringen is létesítettek egy tesztközpontot, és ha már csupa N betűs helyen készült az autó – és készül majd a többi N modell is –, hát az N-nél maradtak. A logó esetében pedig egy versenypálya sikánját szerették volna felidézni az alkotók.

Az utastérbe ülve azonban tény, hogy még kevesebb jel utal arra, nem egy átlagos i30-cal van dolgunk. Az árulkodó részletek közül a legszembetűnőbb mindenképpen a sportülés és a sportkormány, melynek zászlós gombja csak úgy világít az egyébként kissé komor, fekete utastérben. Néhány díszesebb betét, kicsit több piros részlet azért elfért volna még, annak dacára, hogy azért több helyen – a váltón, az ülés háttámláján, a műszerfalon, a kormányon és a küszöbön is – megjelenik az N betű. A műszerfal középső dekorja vagy éppen az amúgy dicséretes kézifékkar például kemény műanyagból készült, ahelyett, hogy valamilyen puhább matériát alkalmaztak volna. Ettől függetlenül az általános minőségérzettel egyáltalán nincs gond, ahogy az összeszerelés is példás.

Egyedi karosszériaformájával az i30 N Fastback személyes kedvencem

Az üléspozíció minden kétséget kizáróan egészen jól sikerült, a sportszékek pedig talán inkább a komfort felé hajlanak: tartanak, de az igazán tempós kanyarokhoz azért kevesek – persze cserébe a hosszú utakon nem nyomnak, hanem finoman átölelnek. A sportkormány fogása kiváló, a helykínálat pedig megegyezik a normál i30-éval: elöl és hátul kellemesen tágas, négy felnőtt számára bőven elegendő a tér, a csomagtér esetében pedig egyedül a felárért (50 ezer forint) rendelhető hátsó toronymerevítő ront némileg a praktikumon – főleg akkor van vele probléma, ha az alapból 450 literes csomagteret a hátsó üléstámlák lehajtásával bővítenénk, ugyanis ilyenkor útban van.

Ahogyan a helykínálat, úgy – a fent említett eltéréseket leszámítva – minden más is a normál i30-asból érkezik, így például az Android Auto és Apple CarPlay funkciókat is ismerő, okos és gyors multimédiás rendszer is. Utóbbi nagy újdonsága az N menüpont, ahol nyomon tudjuk követni a G-erőket, a köridőket, a gyorsulási időket, a pillanatnyi teljesítményt és nyomatékot, illetve a turbónyomást is, de itt szabhatjuk személyre az N Custom programot is.

Remek konfigurálhatósága miatt vaskos piros pont jár neki

Ami még említésre méltó, az a műszerfal tetején elhelyezett kis, öt szegmensből álló LED-csík, amelyik a váltásokra figyelmeztet minket, ráadásul üzemmódtól függően: normál vagy éppen takarékos programban már jóval előbb felvillannak a kis színes fénydiódák.

Érdemes tovább borzolni a kedélyeket: a teljesen átlagos kis start gomb nyomására izgalmas morajlással kel életre az i30 N – ez egyébként egyesek szerint már kissé túlzó, még ha belül ügyesen is el van szigetelve az autó. Az alapszinten 250 lóerős, kétliteres, négyhengeres turbómotorra a Performance csomag további 25 lóerőt pakol rá, de talán nem is ez a leghasznosabb elem a pakkban, sokkal inkább az első elektronikus differenciálzár és az állítható kipufogó, nem is beszélve a 19 colos, gyönyörű kerekekről és a nagyobb fékekről. Mindezért 750.000 forintot kér a forgalmazó, ami persze nem kevés, de arányos az érte kapott plusz értékekkel.

Nem csak képességeivel, árával is versenyképes tesztalanyunk

Kétarcú az i30 N Fastback, hiszen például ECO módban majdnem teljes mértékben egy sima, sportosabbra hangolt kompakt viselkedését hozza, míg a kapcsolható kipufogónak köszönhetően igény szerint fel is ébreszthetjük a szomszédságot. Persze nem titok, érdemes beletaposni a gázpedálba. Egy aprócska turbólyuk után 3000 1/perc környékén tisztes lendülettel indul meg az autó, és pillanatok alatt lepörög az első két sebességi fokozat, elhagyva a 100 km/h-t – a 6,1 szekundumos gyári adat egyébként teljesen reális és kifejezetten korrekt érték. A rugalmasság szintén dicséretes: a 353 Nm-es nyomatéknak köszönhetően már alulról szépen elindul az autó.

A váltásokat, gázelvételeket hangos durrogás követi, amolyan igazi versenyautós hangulatot idézve – persze a teljesítmény és a tempó is tisztes, ám a szélsőségeket nem közelíthetjük meg az i30 N Fastback vezetőülésében. Ellenben a kőkemény futómű, a minden érintésre remekül reagáló gázpedál, a (talán már túlzottan is) elnehezített kormány és a durrogó, prüszkölő, rotyogó, olykor-olykor ordító kipufogó, az erőt és határozottságot igénylő, ám pontos váltó épp azt a nemmindennapos élményt adja, amire egy sportkompakt megvásárlásakor vágynánk. Mi több, aki nem akar bajlódni a váltások között a gázpedál kezelésével, annak automatikus gázfröccs is rendelkezésre áll, természetesen kapcsolható formában.

Ügyeltek a részletekre belül is, de visszafogott maradt az utastér

Az i30 N Fastback pedig teljesíti is a vágyakat, egyértelműen az élményszerzésre gyúr: a futómű viselkedése kiváló, elsőkerekekes létére nem tolja vészesen az orrát, sőt gázelvételre vagy fékezésre inkább a hátulját indítja meg. Mindebből következik a tény, amit már az elején lefektettünk: az i30 N volánja mögött nem fogunk körrekordokat, ám hangulatában és érzésben hozza azt, amire igazán szükség van egy sportkompakt esetében.

Nem esett szó a fogyasztásról, ami persze másodlagos szempont egy sportmodell esetében, azonban természetesen fontos tudni: nyugalmasan használva 7.6-7.8 literrel is elvan a dél-koreaiak büszkesége, azonban nehéz visszafogni a jobb lábat, aminek már inkább 9-10 literes érték a következménye. Városban is inkább a 10 literes határ felé igyekszik az i30 N, míg országúton 6 alá is bekúszhat az étvágy.

Egy biztos, az i30 N vásárlókat csalódás aligha érheti

Összességében egy nagyon is összeszedett, és kifejezetten komplett élménycsomagot kínál a gyártó az i 30 N Fastback személyében, amely gyakorlatilag a szélsőségektől mentesen képes kiszolgálni azt az igényt, amit a sportkompaktok vásárlói támasztanak: élményeket a mindennapokban, ésszerű határok között. Persze hiányosságai vannak az autónak, azok azonban messze tolerálhatóak a remek, egyedi élménycsomag ismeretében.

S hogy mit kér ezért cserébe a Hyundai? A i30 N Fastback listaára 8,7 millióról indul, amihez 750 ezer a Performance csomag, illetve néhány további extra még bepipálásra vár. A tolatókamerát is tartalmazó navis csomag 250 ezer, a kötelező téli csomag 95 ezer, míg a szürke fényezésért 135 ezret kér a forgalmazó, hogy a fontosabbakat említsük. Tesztalanyunk így 10,5 millió alatt megáll, ami napfénytető srófolható még tovább, azonban a józanul extrázott, normasztintnek megfelelő verzió 10 millió Ft alatt kihozható.

A sportkompakt kategória egyik kiváló választásává lépett elő az i30 N, főleg a Fastback formával

Hasonlóan vagány karosszériával egyik gyártó sem hoz ki jelenleg sportkompaktot, ennek türkébe az i30 N Fastback egyedülálló darab. Az élesebb szerszámként aposztrofálható Honda Civic Type R azonban összességében sterilebb és milliós felára van, miközben az ugyancsak köridő bajnok Renault Mégane R.S. is negyedmillióval drágábban hozható el, noha a francia is hasonlóan kétarcú (teszt hamarosan). A VW csoport mindeközben jelenleg félgőzzel üzemel: a Golf GTI nem érhető el, míg a Leon Cupra sem rendelkezik hazai meghirdetett árlistával, a hétköznapi használhatóságból jeles Octavia RS pedig messze magasabb indulóárral bír, ahogy a Ford Focus ST hasonlóan felszerelve ugyancsak átlépi a 10 milliós határt.