A Peugeot hazai importőre ismét egy izgalmas történelmi anyaggal lepett meg minket, amit élvezettel olvastunk és bízunk benne, hogy Olvasóink is örömmel fogadják: a főszerepben minden idők legdrágább Peugeot-ja, a mintegy 2 milliárd (!) forintot érő, 105 éves L45 veterán. A Peugeot L45 korának abszolút csúcstechnológiáját képviselte; az első világháború előtt épített versenyautónak mindössze két példánya élte túl az elmúlt száz évet. Piaci értéke ennek megfelelően rettenetesen magas. Olvassanak tovább és megtudhatják a különlegesség történetét.

Az automobilizmus hajnalán Franciaország volt az európai autógyártás és a motorsport fellegvára. Magasan képzett autómérnökök, jól felszerelt autógyárak és innovatív tervezők teremtették meg az autóipar fejlődésének feltételeit, a kor átlagánál messze magasabb színvonalú úthálózat pedig teret adott az autóversenyzés megszületésének. Hamarosan megépültek az első versenypályák, és a XX. század első éveiben megkezdődött az autógyártók fejlesztési versenye: egyre nagyobb lökettérfogatú motorokat építettek a kezdetleges vázakba, az akár 16 (!) literes blokkok maximális teljesítménye elérte az akkoriban felfoghatatlan 140 lóerőt.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a XX. század elején Franciaország volt a motorsportok fellegvára – galéria

Volt azonban egy maroknyi, pilótákból álló csapat, akik úgy gondolták, nem ez az automobilok jövője. Georges Boillot és Jules Goux, valamint a Hispano-Suizától átcsábított Paul Zuccarelli meggyőzték Robert Peugeot-t, hogy engedélyezze számukra a kísérletezést. Hamarosan el is készültek egy forradalmian újszerű, hengerenként négyszelepes, kettős felülfekvő vezérműtengellyel szerelt, úgynevezett kényszervezérelt négyhengeres motor terveivel, ami köré Ernest Henry rajzolt áramvonalas karosszériát.

A ‘mindössze’ 7,6 literes, száraz karteres blokk égéstere félgömb alakú („Hemi“) volt, a gyújtógyertyát középen helyezték el – ez a kombináció annak idején forradalminak számított. A Peugeot gyár derék mérnökei tomboltak a gondolattól, hogy egy csapat amatőr mindenféle képesítés, diploma és gyakorlat nélkül motortervezősdit játszhat, ráadásul a cég költségén. A sarlatánoknak (ahogy a cégen belül sokan nevezték őket) azonban igazuk lett: a 112 lóerős, 186 km/h – vagy különlegesen áramvonalas karosszériával még magasabb – végsebességre képes L76 azonban igazolta elméletük helyességét, és a Peugeot 1911-től uralta Európa, majd később Észak-Amerika versenypályáit is.

A legendás Peugeot L45 versenyautó 4,5 literes motorja valóságos mérnöki bravúrnak számított a maga idejében – galéria

Az alapkonstrukciót a tervezők az évek során folyamatosan tökéletesítették, igazodva a folyton változó kiírásokhoz. A lökettérfogat egyre kisebb, a fajlagos teljesítmény pedig egyre nagyobb lett, és közben a versenyautót (amelynek elnevezése mindig a motor űrtartalmát tükrözte, deciliterben kifejezve) is fejlesztették. Ennek maga a versenyprogram teremtette meg az anyagi hátterét: egy-egy futamgyőzelem után mindig akadt néhány tehetős rajongó, lelkes amatőr versenyző, akik minden pénzt megadtak volna a kor legtökéletesebb versenyautójáért, Robert Peugeot pedig készséggel el is adta nekik azokat.

A fejlesztés csúcspontja az 1914-es L45 volt: ezen olyan, akkoriban felfoghatatlannak számító újításokat alkalmaztak először a Sarlatánok, mint a négy fékezett kerék (a korabeli versenyautóknak csak a hátsó tengelye volt fékezhető) vagy a szárnyas központi kerékcsavar, amelyet egy jól célzott kalapácsütéssel meg lehetett lazítani, értékes pillanatokat nyerve a kerékcseréknél.

Bőven 160 km/h feletti a több, mint 100 éves Peugeot L45 végsebessége – galéria

Az L45 megjelenésének évében azonban kitört az első világháború és Európa felhagyott az autóversenyzéssel; ám mégsem volt minden veszve. Eddigre a Peugeot versenyautói már Észak-Amerikában is nagy hírnévre tettek szert: a márka 1913 óta rendszeresen részt vett az indianapolisi 500 mérföldes futamon, ám 1916-ra az Egyesült Államok is kezdett belesodródni a világégésbe, így alaposan megcsappant a rendelkezésre álló versenyautók száma. Az Indy 500 főszervezője Európába utazott, hogy felkutassa a békeidőkből esetleg fennmaradt autókat, és rá is bukkant két Peugeot L45-ösre – az egyik az 1914-es lyoni nagydíjra épített tartalék autó volt.

Amikor az első békeévben újraindult az autóversenyzés az Újvilágban, az L45-öst egy szerelőből versenyzővé avanzsált úriember, Art Klein vezette. Mecénása 1923-ban Klein nevére íratta az autót; tőle került 1949-ben egy Lindley Bothwell nevű kaliforniai narancstermesztőnek a messze földön híres gyűjteményébe. Mivel az autó váza és motorja még az eredeti volt, Lindley úgy döntött, nem újítja fel. 1986-ban bekövetkezett haláláig Lindley időről időre vezette is az autót, többek között az indianapolisi pályán is, ahol 166 km/órás átlagsebességgel futott egy kört.

19 éve felújították az L45 4,6 literes versenymotorját – galéria

2000-ben aztán elkerülhetetlenné vált a motor felújítása (de nem cseréje!), ám ettől eltekintve tökéletesen eredeti állapotban került a Lindley-gyűjtemény több kincsével együtt kalapács alá a versenyautó 2017 végén, mint a világ egyetlen Grand Prix múlttal rendelkező, fennmaradt Peugeot L45-öse (az 1916-ban Amerikába szállított két autó közül a másik soha nem látott európai versenypályát.)

A Bonhams aukcióján aztán 7,26 millió dollárt, azaz átszámítva bő kétmilliárd (!) forintot fizetett a ma is 160 km/óra feletti végsebességre képes járműért egy meg nem nevezett titokzatos gyűjtő. Ez a félelmetesen magas összeg több, mint kétszerese volt az autó előzetesen becsült értékének, ám valójában még ez is jutányosnak számít, hiszen sportsikerei és korszakalkotó technológiai megoldásai által az automobil történetének egyik legnagyobb jelentőségű, felbecsülhetetlen eszmei értékű alkotásává teszik a Peugeot versenyautóját.

A motorsport veszélyes játék és nem mindig végződik sikerrel egy-egy verseny – Peugeot L45 galéria

Ez volna tehát minden idők legértékesebb francia autója? Nos, majdnem. A Talbot-Lago általában népszerű egzotikum az autós árveréseken, egy bizonyos típusa, a harmincas évek második felében gyártott, soros hathengeres motorral szerelt T150 C SS (azaz Competition Supersport) különösen keresett; jó pár példányáról tudunk, amely hárommillió dollárnál is többet hozott előző gazdájának a világ nagy árverésein. Legdrágább példányát azonban New Yorkban adták el 2013-ban, szívdobogtató 7,15 millió dollárért, ami szintén 2 milliárd forint körüli összeget jelent.

Az 1921-es, propelleres Helica de Leyat sem éppen átlagos (francia) négykerekű... – galéria

Nem mehetünk el említés nélkül a világ egyik legőrültebb automobilja, a propellerrel hajtott (pontosabban vontatott), 1921-es Helica de Leyat mellett sem. A mindössze harminc példányban gyártott, és mindössze két példányban fennmaradt jármű értékét 20 millió dollárra (5,7 milliárd Ft) becsülik, ami őrületes összeg, de nem több becslésnél, mivel az autónak soha egyetlen példánya sem került árverésre, és privát tranzakciókról sem lehet tudni. Fogalmazzunk tehát úgy: egyetlen ma is francia márkaként működő autógyártó sincs, amely fennállása során értékesebb automobilt épített volna a Peugeot L45-ösnél.

Érdekesnek találták a Peugeot L45 versenyautó történetét és örömmel olvasnának még egy – szó szerint – páratlanul különleges, ezzel párhuzamosan pedig szintén rendkívül értékes oroszlános veteránról? Nemrégiben írtunk a több, mint 110 millió forintot érő, 1937-es Peugeot 402 Pourtout Cabriolet modellről, amelyből egyetlen példány látott csak napvilágot; korábbi cikkünket ide kattintva olvashatják.

Több, mint 2 milliárd forint a Peugeot L45 mai értéke, ami minden bizonnyal csökkenni már nem fog... – galéria

Illusztrációk: bonhams.com, gallica.bnf.fr és revivaler.com