Viszlát 2018!

Kettőt pislogtam, és már el is jött az év vége. Ez az év utolsó szerdája, úgyhogy úgy döntöttem, összegzek.

Mindjárt az elején azzal kezdeném, hogy ugyebár ez év januárjában indítottam újra a blogot, aminek nagyon-nagyon örülök. Legfőképp azért, mert újra betölthette eredeti funkcióját, egy kapaszkodó volt, egy bója a tengerben, egy kiszögellés a sziklák közt, ahová meg tudtam kapaszkodni. Mert munkailag nem voltam a helyzet magaslatán ebben az évben, úgyhogy örülök, hogy legalább ezt fel tudom mutatni, hogy igen, csináltam is valami értelmeset.

Ezzel a bejegyzéssel együtt pedig idén 51 bejegyzést tettem közzé, ami még a korábbi években sem sikerült, úgyhogy juhúúúúú! J

Év elején elsőként azokat a bejegyzéseket osztottam meg, amelyeket a korábbi években (2016-2017) írtam, amíg a blog maga szünetelt. Ha ezeket is beleszámolom az összesítésbe, akkor 27 elolvasott könyvről került fel idén bejegyzés. Ezek közül 13-at olvastam el ténylegesen 2018-ban.

A könyvek mellett off jellegű posztok is születtek, készítettem különböző saját listákat és elindítottam egy új sorozatot, amelyben a magyarra még le nem fordított könyveket igyekszem bemutatni. És elindult a blog Facebook oldala is.

Szóval összességében úgy gondolom, hogy meglehetősen jó évet zárok a bloggal. De persze mindig van hová fejlődni, úgyhogy – még ha nem is mindig látszik – de folyton töröm a fejem, hogyan lehetne minden még jobb, még szebb, még érdekesebb. Vannak már ötleteim a jövőre nézve, ezért nagyon izgatottan várom a 2019-et. (Más miatt is egyébként, de úgy érzem, hogy egy nagyon jó év közeledik felém. J)

Mielőtt belemennénk a részletekbe és a pezsgőzésbe, egy megjegyzés, amit fontosnak tartok idebiggyeszteni. Ahogy most összeszámoltam, hogy mennyit olvastam idén, ez a 13 nem tűnt valami szép számnak. Nem a babona miatt, hanem mert olyan kevésnek tűnik. És összességében is 33 könyvet olvastam el idén, ami nem túl sok. De a molyos statisztikáimat nézegetve ez a harminc körüli szám kezd rögzülni, így azt hiszem, nálam ennyi a limit. Mivel rengeteg más dologgal is foglalkozok a szabad időmben, így ennyi fér bele kényelmesen. Viszont néha még így is azt érzem, hogy csak átrohanok a könyveken, és nagyon-nagyon kiemelkedőnek kell lennie egy műnek ahhoz, hogy így az év végén vissza tudjam idézni. Ez egy jó mérce lehetne arra nézve, hogy mik voltak az igazán szuper könyvek, de néha sajnálom, hogy egy-egy könyvről csak annyi marad meg bennem, hogy egész jó volt, de arra már nem emlékszem, hogy igazából mi is történt benne. Talán gyúrni kéne egy kicsit a memóriámra… J Na de ezzel az egész hablattyal csak azt szerettem volna mondani, hogy talán megszaporodnak majd jövőre a nem olvasásról szóló bejegyzések, mert tényleg szeretnék igazán elmélyedni a könyvekben. Csakhogy ez a 13 könyv rémisztően kevésnek tűnik ahhoz képest, hogy egy évben 52 hét van, én meg hetente teszek fel új bejegyzést…

De most nem ennek az ideje van itt. Most ünnepelünk, kipihenjük az év fáradalmait (én mondjuk speciel még 5 napot dolgozok…), átgondoljuk, hogy mi történt velünk idén, és tervezgetjük a jövő évet. Jöjjön is még egy kis visszatekintés, aztán idénre elbúcsúzom.

Először úgy gondoltam, a könyvek összegzésénél csak az idén olvasottakat veszem majd alapul, de az a helyzet, hogy a korábbi évekből feltöltöttek közt vannak olyanok, amelyek nagy hatással voltak rám, ezért mindenképp szót érdemelnek.

Kezdjük először a negatív oldallal. Direkt nem olvastam újra a saját bejegyzéseimet, csak átpörgettem a címeket, hogy az érzéseimre hallgassak. És magamat is megleptem, mert a legtöbb könyvvel kapcsolatban, amelyek nem annyira tetszettek, az volt az érzésem, hogy azért mindnek volt olyan része, amiért mégiscsak megérte elolvasni, mindben találtam valami pozitívumot. És ez nagyon jó érzés! Azért kettőt mégiscsak választottam, amikre abszolút nemet mondanék. Az egyik a Vathek kalifa története, ami számomra túl keszekusza, idétlen és értelmetlen történet volt. A másik pedig a legfrissebb delikvens, a Holt lelkek, amely az utolsó pár oldalával annyira lesokkolt, hogy gyakorlatilag elkaszálta a saját érdemeit.

És akkor most jöjjenek a szuperségek. J 5 könyvet választottam ide, és most először megpróbálok valami sorrendszerűséget felállítani köztük, csak hogy legyen valami kihívás is a dologban. J

Tehát akkor az ötödik helyezettem a 2018-as évből az Ivanhoe. Ez egy végtelenül aranyos történelmi regény, amely számomra újraolvasás volt, de örömmel tettem, mert eredetileg is jó emlékeim voltak róla. Nem egy agyonbonyolított könyv, de jó a hangulata, nem unalmas, abszolút szerethető.

A negyedik helyezett A gyűrűk ura. Szintén újraolvasás volt, és itt viszont egyértelműen jobb élményekkel zártam a második olvasást, mint az elsőt. Összességében jó emlékként maradt meg bennem a megmártózás Tolkien világában, de azért ezt továbbra is csak hardcore olvasóknak ajánlom.

A harmadik helyezett A magányos sétáló álmodozásai. Ez nem igazán regény, inkább olyan, mintha beleolvashatnánk Rousseau titkos naplójába. Rousseau-nak több könyve is szerepel a listán, és mindegyik csak egyre inkább megerősített abban, hogy nekem Rousseau valamiképpen lelki társam. Nagyon sok gondolatunk hasonló; amiket az életrajzában írt, sokszor csak bólogattam rájuk, hogy én is így gondolom / így érzem / így csináltam. És ebben a kis naplószerűségben is nagyon sok ismerős gondolatot véltem felfedezni.

És akkor most vagyok bajban, hogy kit tegyek meg abszolút győztesnek. De ahogy ezt leírtam, már meg is született a döntés a fejemben. J

Tehát a második helyezett Eugénie Grandet. Ez a könyv nagyon nagy hatással volt rám, mert egy számomra is aktuális problémáról írt, és nagyon tetszett a főszereplő helytállása. Szóval éppen csak lecsúszott az első helyről, de oda egy másik könyvet kellett tennem. Mert az a probléma, amivel az a másik könyv foglalkozik, egy állandóan jelen lévő dolog az én életemben is. Témája fájdalmasan aktuális és fontos napjainkban is.

A 2018-as év abszolút favoritja tehát a Kohlhaas Mihály.

Szereplők terén egy picit bővebb a szám, összesen 7 szereplő volt igazán emlékezetes a 27 könyvből. Az kedvenc negatív karakter 2018-ból Claude Frollo A párizsi Notre-Dame-ból, akinek élvezet volt olvasni belső vívódásait. Aztán rendkívül megkedveltem Murr kandúrt, és kicsit fájt is, hogy maga a könyv egyáltalán nem volt jó, mert Murr egyébként nagy figura. Nagyon szerettem az Anyegin-Tatjana párost, akiket ugye csak párban érdemes tárgyalni, hiszen az egymással való kapcsolatuk hozta elő a nekem tetsző tulajdonságaikat. Mint már fentebb, a könyveknél említettem, nagyon tetszett Eugénie Grandet hozzáállása az élethez. Végül pedig meg kell említsek még két nőt, akik a szerelem terén alkottak nagyot. Olyan szilárd jellemek ők, amilyen én, bevallom őszintén, valószínűleg nem tudtam volna lenni a helyükben, ezért nagyon felnézek rájuk. Az egyikük Fanny Price A mansfieldi kastélyból, a másikuk pedig Olenska grófnő Az ártatlanság korából.

Köszönöm a figyelmet. Köszönöm, hogy olvasol. Tudom, még van néhány nap, de idén már nincs több szerda, így most kívánok nagyon boldog, sikerekben gazdag új évet! Találkozunk 2019-ben.