This is Love! | Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Ahogy kiment múlt hét szerdán az előző bejegyzés, rögtön neki is kezdtem a Büszkeség és balítéletnek, amit ugye már kerülgetek egy ideje. Gondoltam, letudom, amíg tart a Goriot apó utáni lelkesedés. És most olyat kell közöljek, amit álmomban sem hittem volna, hogy megtörténhet velem. Én, aki határozottan Büszkeség és balítélet antifan voltam, egyetlen nap leforgása alatt újraolvastam a könyvet. Tényleg valamifajta lelkesedéssel kezdtem bele, és azt vettem észre, hogy a fejezetcímek totálisan elmosódnak, és én csak megyek és megyek a szöveggel. Rendesen kényszerítenem kellett magam, hogy időnként szünetet tartsak. Amikor öt fejezettel korábban eldöntöttem, hogy elmegyek zuhanyozni, a hatodik fejezet elejét le kellett takarnom a könyvjelzőmmel, hogy ne ugorjak tovább automatikusan.

Azt azért meg kell jegyeznem, hogy továbbra sem lett kedvencem a könyv. De ez alkalommal legalább igazán tetszett, jó móka volt, erre volt szükségem.

Főszereplőink gyakorlatilag az egész Bennet család, apuka, anyuka és az öt lány, akiknek célja mi más is lehetett volna a XIX. században, örökség nélkül, mint hogy a lehető legelőnyösebben menjenek férjhez. Családi életükbe ott kapcsolódunk be, hogy a szomszédjukba költözik egy fiatal, jómódú agglegény, aki bármelyik lány számára potenciális jelölt lehet. Így Mrs. Bennet rögtön hozzá is lát, hogy ismeretségbe kerüljenek Mr. Bingley-vel. Általa pedig megismerkednek a rendkívül előkelő, ugyanakkor hűvös, távolságtartó Mr. Darcy-val.

Mr. Darcy egy bál alkalmával a saját életére nézve hatalmas „baklövést” követ el. Neki ugyanis derogál, hogy leereszkedjen a nála alacsonyabb helyzetben lévő, vidéki emberekhez, és egy bálon, amikor össze akarják boronálni egy tánc erejéig Elizabeth Bennetel, Darcy meglehetősen lesújtóan nyilatkozik a lányról Elizabeth füle hallatára. De sajnos rossz emberrel kezd, mert Elizabeth nem ijed meg a férfi rangjától, és a további érintkezéseik alkalmával ott szúr oda a férfinak, ahol csak tud. És ezzel a lehető legérdekesebbé teszi saját magát Darcy számára, aki hozzá van szokva, hogy ha ő megjelenik valahol, minden nő őt hajbókolja körbe.

Azon az első bálon történt dolog jó időre meghatározza Elizabeth és Darcy véleményét a másikról. Egyiküket a büszkesége, másikukat a balítélete gátolja meg abban, hogy igazán közeledjenek a másikhoz. De a véletlen szerencsés közrejátszása folytán végül minden úgy alakul, ahogy annak egy jó romantikus regényben alakulnia kell.

Amint az látható, a címben szereplő büszkeség és balítélet szavak a két főszereplőre utalnak. Darcy büszke ember, ez kétségtelen, ő maga vallja ezt be azon a végzetes beszélgetésen Mr. Collinséknál. Elizabeth balítéletéről azonban én más véleménnyel vagyok. Mert hát igen, voltak olyan dolgok, amelyekkel kapcsolatban félreinformálták a lányt. Gondolok itt konkrétan arra, hogy mi történt Darcy és Wickham közt. De alapvetően a lánynak elsőre az volt a benyomása Darcy-ról, hogy büszke, gőgös, hideg, amely tulajdonságokat a férfi szintén megerősített. Elizabeth csupán annyiban tévedett, hogy Darcy-nak rossz szándékai volnának.

Imádtam felfedezni minden egyes kis szösszenetet, hogy hogyan találnak végül egymásra a főszereplők. És teljes szívvel átéltem Elizabeth évődését. Közben arra gondoltam, milyen kis szelete is ez a lángolás egy sírig tartó házasságnak, de milyen szükséges is! És hogy miért nem élhetjük időről-időre újra ezeket az eseményeket. Annyira, de annyira vágytam most erre az évődő szerelemre, hogy ez a könyv megint nagyon jókor talált meg. Élveztem minden egyes együtt töltött pillanatot.

A két szerelmes története mellett pedig szórakoztatott minden egyes mellékszál is, mert találtam köztünk roppant elgondolkodtató dolgokat. Például ide sorolnám a Lucas lány és Mr. Collins házasságát, azon Elizabeth mellett én is elég sokat elmélkedtem. Azonkívül itt is, mint a Goriot apóban, minden karakter sablonos volt. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy minden szereplőnél egy tulajdonsága lett kihangsúlyozva, de ez cseppet sem volt zavaró. Sőt, arra kellett rájönnöm, hogy bizonyos szituációkban mennyire csak egy meghatározó tulajdonsága alapján ítéljük meg az embereket. Ezt a saját bőrömön is tapasztalom.

Ide kapcsolódva még az is nagyon tetszett, hogy bár viszonylag rövid volt a könyv a maga 336 oldalával, mégis majd minden mellékszereplőnek volt saját szála, és ezek a szálak le is lettek zárva.

A kedvenc szereplőm Mr. Bennet lett, aki már az első oldalon megnevettetett azzal, ahogy kezelte házsártos feleségét. Aztán persze rájöttem, hogy nem ilyen egyszerű a dolog vele kapcsolatban, mert hát egyáltalán nem viselkedett igazi családfőként, amely tény elég nagy kalamajkába is sodorta a családot.

Összességében tehát nagyon-nagyon tetszett, mert élveztem kicsit Elizabeth-tel együtt újra szerelmesnek lenni. Ugyanakkor ha Jane néni könyvei közül kellene választanom, én a magam részéről inkább A mansfieldi kastélynak szavaznék elsőséget, hasonló témájú és stílusú könyvek közül pedig egyértelműen inkább a Jane Eyre-t választanám.

„A hölgyek képzelete igen gyorsan száguld, s egy pillanat alatt a tetszéstől a szerelemig, a szerelemtől a házasságig szökken.”

„Azt hiszem, minden ember természettől fogva hajlik valami rosszra; olyan fogyatkozás ez, amit a legjobb neveléssel se lehet leküzdeni.”

„A szorult helyzetben lévő embernek nincs ideje illemtudó formaságokra, amelyeket mások megtartanak.”