Mindegyik oldal becsülte, mindegyik oldal tartott tőle – Baló György halálára

2019. március 18., 19:36

Szerző:

Most sok tényt és statisztikát kellene összeszednem, racionális sorrendbe raknom. Néhány közülük szinte magától dobná felszínre a kérdéseket, Gyuri figyelmeztetne: apukám, egyiket-másikat rakd magad mögé, mert ha a beszélgetés esetleg úgy fordul, éreztetni tudd a riportalannyal, hogy mellébeszél, s nem hagyod magad körhintába ültetni. Na, Gyurikám, ez most nem fog menni. Ami történt, arra nem akarok felkészülni, bár megpróbálok feszesen, szikáran fogalmazni, ahogy Te szoktál, de hiába, azt is jobb, ha feladom.

Elment közülünk az egyik utolsó olyan szerkesztő, riporter, aki a televíziót és a közéletet úgy volt képes összekapcsolni, hogy abban nem lehetett sandaságot találni, és mellékesnek tűnő témák sem kerültek pormacskákként a sarokba. Ő „takarított”. Elegáns volt, következetes, interjúiban nem kommentált, jártasságában nem tetszelgett, mindig csak kérdezett. Abból sem sugallni akart, mindössze netán őszinte, de legalább korrekt választ kapni. Vazallusok, üresfejűek nem szívesen ültek mikrofonja elé, pedig alanyait hagyta beszélni, viszont nem engedte túlbeszélni, süketelni. Közvetítéseiben is arra törekedett, hogy a tények, hátterek, összefüggések váljanak érdekessé, érthetővé, igazítsák el közönségét, ne emocionális benyomások, még rosszabb esetben kirohanások legyenek. Utálta a helyezkedést, a nyomulást. Osztatlan tekintélye abból táplálkozott, amit tudott, amire illik azt mondani, hogy rettentő szükség van rá, s ami egyre inkább mellőzötté vált a közszolgálat kommunikációs csatornáin.

Prima Primissima - Baló György szerkesztő
Fotó: MTI/Czimbal Gyula

Baló György mindig és mindenütt a minőséget tartotta szem előtt, s rövid ideig abban a hitben élhetett, hogy erre mindenféle betartás, akadály nélkül műhely, csapat szervezhető. A műhelyeket aztán előbb-utóbb aláaknázták, a csapatok szétszéledtek, mert a hivatalosság részéről a fellengzős szólamokat soha nem kísérte egységes igény és érdek a tisztességes tájékoztatásra. Előbb torzult, majd részlegesen lebénult az objektivitásra törekvő médiumok világa. Úton-útfélen hallani, miszerint nincs laboratóriumi értelemben vett függetlenség, ám akik ennek a féligazságnak a hajtogatásában találnak egérutat, azok hamis értelmezés prófétái, okoskodásukat gátlástalanul belemossák a velejéig elfogult propagandista magát mentő, dagályos szólamaiba. Egyáltalán nem a véletlenek szerencsétlen összejátszása, fatális pech, hogy Balót a politikai elit hol az alakuló kereskedelmi tévék környékéről golyózta ki, hol a köztévé elnöki pályázataiból. Való igaz, tőle nem lehetett biankó csekkeket, ígérvényeket kapni, csak érdemi közéleti műsort, nyitott vitaszellemet, színvonalat. Márpedig ezeket a politikusok szóban nagyon díjazzák, s egészen addig ragaszkodnak is hozzá, ameddig nem az ő portájukat érinti serényen, részrehajlás nélkül. Balót mindegyik oldal becsülte, ugyanakkor tartott is tőle. És ahogyan a szervilizmus, a kiszolgáltatottság végigsöpört a tömegkommunikáción, úgy vált egyre kényelmetlenebbé az a fajta kíváncsiság, amit többek közt ő is képviselt. Hosszan lehetne névsorolvasást tartani, kik és miért szorultak ki a rendszerváltozás óta előbb csak a főműsoridőből, majd a képernyőkről, néztek más szakma után, vagy próbálták színházi, pódiumbeszélgetéseken kamatoztatni azt, amiről naivan úgy vélték, köze van a demokratikus tájékoztatáshoz.

Baló náluk makacsabb volt. Ez az újabb és újabb kiábrándulásokkal kísért konokság tartotta őt mindvégig a szakma csúcsán úgy, hogy már hosszú ideje csak az RTL2 késő esti műsorában kapott munkalehetőséget, tisztelet érte a társaságnak, de nevezhetnénk mindezt a mai nyilvánosság kórisméjének is. A 80-as évek végének és a 90-es évek elejének sztárjai voltak azok a riporterek, újságírók, akik megismertették a társadalmat egy forrongó, vitatkozó, átalakuló, demokráciát tanuló országgal, mert erre szomjazott a publikum. Hogy a sajtó közmegbecsülése, bizalmi indexe mennyit romlott és miért, az napjainkban tudós dolgozatok tárgya. Baló élete utolsó pillanatáig a gyakorlatban próbált az okokkal szembesíteni minket. Talán néha már az sem érdekelte, hogy sikerül-e neki. De nem adhatta alább. 

15:00

Április 16-án, kedden elindult a központi szúnyoggyérítés, amelyet évek óta a katasztrófavédelem irányít. Tavasszal túlnyomórészt a lárvák elleni biológiai védekezés zajlik. A szúnyogok tenyészőhelyén egy természetes baktérium által termelt fehérjét tartalmazó készítményt juttatnak a vízbe. Ez a fehérje a kijuttatott dózisban kizárólag a csípőszúnyogok lárváit pusztítja el, minden más élőlényre, még az árvaszúnyogokra is ártalmatlan.