Ami még inkább aggodalomra adott okot, az az, hogy az országos átlag több évben nem érte el az Európai Unióét. 2016-ban azonban nagyszerű eredmény született a hazai búzatermesztésben. Az országos átlagtermés jelentősen meghaladta a már lélektani határnak tekintett 5 tonnát, és a közel 5,4 t/ha-os eredmény mindenképpen előrelépésként értékelhető. A jó termés elsődleges tényezője a fokozatosan javuló termesztéstechnológia, mindenekelőtt a jobb tápanyag-gazdálkodás, a precízebb növényvédelem.

Felkészülés az új búzaszezonra

A megváltozott piaci helyzetben számos kérdés vetődik fel a gyakorlati szakemberekben mielőtt nekivágnak az új termelési ciklusnak és megkezdődik a vetési szezon. A folyamatosan változó piaci ármozgások mellett azonban egyre jobban figyelemmel kell követni a klímaváltozás trendjét, ami új technológiai megoldásokat tesz szükségessé.

A jövő évi termés megalapozásának egyik fontos eleme a megfelelő tápanyag-gazdálkodási terv elkészítése. Ennek meghatározásában alapvetően a helyi adottságok, a vetendő tábla előélete, eddigi tápanyaggal való feltöltöttsége játszik szerepet. Ugyanakkor az is tény, hogy az indokolatlanul nagy termésvariabilitásnak az egyik fő oka, a tápanyag-utánpótlás mennyiségi és minőségi színvonalában lévő különbségekben rejlik. Az utóbbi években ugyan nőtt országos átlagban a műtrágya-felhasználás, de még mindig a hatvanas évek második felében kijuttatott műtrágyamennyiségnél tartunk.

Azt se felejtsük el, hogy abban az időszakban a gazdaságok lényegesen több istállótrágyát használtak fel mint napjainkban. Kedvezőtlen a makroelemek egymáshoz viszonyított aránya is a nitrogéndominancia miatt. Nem nitrogén-műtrágyát adunk nagy mennyiségben, hanem nagyon kevés foszfort és káliumot. Elsősorban a foszforellátást szükséges növelni, mivel a foszforhiány a talajainkban régen nem tapasztalt mélypontra süllyedt, és e műtrágya kijuttatását vetés előtt szükséges elvégezni.

A búzatermesztés egyik meghatározó technológiai eleme a helyes vetésidő kiválasztása. A hazai hagyományos technológiai előírás szerint az optimális vetésidő Magyarországon október első két dekádja 10 napos vetési szezont alapul véve. Véleményünk szerint ettől a több évtizedes gyakorlattól kontinentális klímára hajló agroökológiai környezetünkben nem érdemes nagymértékben eltérni. Ha mégis egyes gazdaságokban a szeptemberi vetés mellett döntenének a vetendő fajta tulajdonosának ajánlása alapján, úgy nagyobb figyelmet kell szentelni a vírusbetegségek elkerülésére, így a megfelelő rovarölő hatóanyagot is tartalmazó védekezés alkalmazására, ami megnöveli a vetési költségeket.

Egyre gyakrabban felmerülő szakmai téma a vetendő tőszám. Bizonyára emlékeznek az idősebb kollégák, hogy az elmúlt század hetvenes éveiben a jugoszláv fajták elterjedésekor hét-nyolcmillió csíraképes vetőmagot javasoltak hektáronként. Jelenlegi körülményeink között éppen ellenkező trend érvényesül a vetőmagnorma csökkentésével. Ennek megvan a racionális alapja az elmúlt évek sorozatos enyhe teleinek következtében. Az optimális vetőmagmennyiség függ a fajtától is, jó bokrosodásra képes fajtáknál lehetséges megfontolni a kisebb vetőmagdózis alkalmazását, de mindenképpen érdemes a vetőmag vásárlásakor információt kérni a fajtaspecifikus vetőmagdózisról.

Mennyiség és minőség

Az idei vetésidőszak egyik eldöntendő kérdése a vetendő fajta kiválasztásakor a termés mennyisége mellett a várható minőség megtervezése. Optimális esetben a termelő már vetés előtt tudja, hogyan kívánja a búzatermést értékesíteni, és a potenciális felvásárló minőségi igényeit veszi figyelembe. A magyar búzatermesztés kiegyensúlyozott fejlődése általában azon periódusokra tevődött, amikor a mennyiségi és a minőségi szemlélet megfelelő egyensúlyba került, egyik sem szorította a másikat háttérbe.

Vetés előtt érdemes megfontolni a fajtakiválasztást a termőképesség, a beltartalmi minőségi tulajdonságok, valamint a termésstabilitás együttes értékelése alapján. Mint közismert, a búza minőségét a genotípus, a környezeti tényezők és a termesztéstechnológia egyaránt befolyásolja. A genetikailag jó minőségű búzafajtából is lehet takarmány minőséget betakarítani, de a fordított helyzet csak ritkán fordul elő. Ha az egész országban csak malmi minőségű búzafajtákat termesztenénk, akkor is legalább húsz százaléka takarmány minőségű lenne a másik két tényező hatására.

A gazdaságokban fel kell mérni, hogy mennyi takarmánybúzára van szükségük a saját állattenyésztésükben, és mennyit tudnak biztonsággal, megfelelő áron értékesíteni, máskülönben nem célszerű eleve takarmány minőséget termő fajtákat vetni. Nem fedi a valóságot, hogy a malmi minőséget termő búzák között nincsenek nagy termőképességű fajták. Példák sorát lehetne említeni, hogy 7-8 t/ha-t, vagy azt meghaladó termést elérő malmi minőségű, 13 % fehérjét tartalmazó búzatermést lehet ezekkel elérni. A nagy termés és jó malom- és sütőipari minőség megfelelő fajtakiválasztással és termesztéstechnológiával nagy valószínűséggel biztosítható.

Racionális termesztési költségek

A nyereséges búzatermesztés harmadik, de az önköltséget jelentősen befolyásoló tényezője a fajta termésbiztonsága, alkalmazkodóképessége. Több gazdaság próbálkozott nagy potenciális termőképességre képes búzákkal, a költségeket nem kímélve a rekordtermés érdekében. Számtalan nagy produktivitásra képes búza van ugyanis – amelyek betegségekre fogékonyak –, de négy-öt növényvédelmi permetezésre volt szükség a termés realizálására, nem említve a többi pluszköltséget. Ennek következtében az önköltség jelentősen megnőtt. Ilyenkor félrevezető a nagy termésátlag, ha a költségek is kiugróan nagyok.

Természetesen kórokozó epidémia idején szükséges a védekezések számának növelése, de nem indokolt betegség fogékonyságra ismeretlen búza kiválasztása esetén. Köztudott, hogy a köztermesztésben lévő fajták száma jelentősen megnőtt az elmúlt évtizedben. Sok az ismeretlen, hazai viszonyok között ki nem próbált búza, és ebben a helyzetben nem mindig könnyű objektív információt szerezni. Legjobb megoldásnak látszik, ha a termelőknek független vizsgálati eredményekhez sikerül hozzájutniuk.

Vetés előtt érdemes átgondolni a termesztési tényezőket egyenként, és mindenképpen olyan technológiát javasolunk kialakítani, amiben az egyes elemek egymással összhangban vannak. Így a talajadottságok, az elővetemény, a tápanyagellátás mértéke, a vetésidő, a vetőmag mennyiség megválasztása legyen optimális arányban a vetendő búzafajta tulajdonságaival, előnyeivel és hátrányaival egyaránt. A termesztés költségeit csak így lehet megfelelő szinten tartani a nyereséges búzatermesztés érdekében.

Az AF szaklap átszerkesztett változata Dr. Bedő Zoltán, Dr. Láng László: Egy új tenyészidőszak kezdetén: vetés előtt a búza (2016. 09. 19. old.) című írása alapján.