0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Kis súlyúak hátrányban: születési súly szerepe a nyulaknál

Előző cikkekből megtudhattuk, mennyire lényeges, hogy egy nyúl elegendően nagy súllyal szülessen ahhoz, hogy életképes legyen, s a fészken belül megfelelő meleg helyet foglaljon el. E téren természetes körülmények között is végeztek vizsgálatokat.

A cikksorozat korábbi cikkeit itt. illetve itt és itt olvashatja.

Születéstől egyhetes korig megfigyelték, hogy a fészek közepén levő nyulak nagyobb súlyúak, több alomtestvérrel érintkeznek, magasabb a testhőmérsékletük, a tejet jobban értékesítik, és kétnapos korukban alacsonyabb a stresszhormon (kortikoszteron) szintjük, mint a fészek szélére kerülteké.

Fontos a jó minőségű fészek is

Mások szintén megfigyelték, hogy a nagyobb súlyú nyulak több társukkal érintkeznek, ami pozitív hatással van testhőmérsékletükre. Különböző (25, 30 és 35 °C) hőmérsékletre helyezett kisnyulak közül a hűvösebb helyen levők 2 és 5 napos koruk között kissé kevesebb tejet fogyasztottak, rosszabbul értékesítették és lassabban nőttek, mint a melegebb környezetben levő társaik. Az alacsonyabb hőmérsékleten levő nyulak a tejjel felvett energia egy részét feltehetően testhőmérsékletük fenntartására fordították, bár testhőmérsékletük így is alacsonyabb volt.

Bár az alomkiegyenlítés a nyúltelepeken általánosan hasz­nált módszer az elhullás csökkentésére, de nem tudunk olyan kísérletről, amelyben hasonló (csak kis, csak közepes vagy csak nagy) súlyú nyulakon vizsgálták volna a szopósnyulak fészken belüli viselkedését.

Mivel fontos, hogy a kisnyulak testhőmérséklete megfelelően magas legyen, ezért kiemelt jelentősége van a jó minőségű fészek készítésének és különösen az alom szőrrel való betakarásának. Kísérletben kimutatták, hogy 37, 40 és 42 °C-on az újszülött nyulak szétmásztak, és elnyúlt testhelyzetben aludtak. Hűvös vagy hideg környezetben (30, 25, 20 °C) a szétszórva pihenő nyulak összebújtak, és összegömbölyödött pozíciót vettek fel, igyekeztek szőrtakaró alá bújni, hogy kisebb legyen a hőveszteségük. A 37-ről 27 °C-ra leesett rektális hőmérsékletük, majd melegben ismét 37 °C-ra nőtt. Ez a kísérlet megmutatta, hogyan reagálnak a kisnyulak a környezeti hőmérséklet változására.

Fontos, hogy az anyanyulak megfelelően jól elkészített fészekbe fialjanak.

Francia és olasz kutatók a legalacsonyabb minőségi pontszámot kapó fészkekben jegyezték fel a legmagasabb szopóskori elhullást. Saját vizsgálatunkban a szőrrel teljesen takart (5-ös osztályzatú), a 4-es, 3-as, 2-es, 1-es és 0-ás osztályzatú (egyáltalán nem volt szőr) fészkekben, sorendben a szopósnyulak 17, 20, 19, 24, 37 és 30%-a pusztult el. Különösen a kis súllyal született nyulak túlélése szempontjából fontos, hogy az anyanyúl jól betakarja szőrrel a fészket. Ennek hiányában az embereknek kell erről gondoskodni (szőr tépése az anyanyulakról, másik anyanyúl szőrzetének vagy angóranyúl gyapjának felhasználása). Arról nem találtunk irodalmi adatot, hogy milyen mesterséges anyag­gal lehet helyettesíteni az anyanyúl szőrét.

Másik lehetőség az elletőláda fűtése. Ezzel a témával kapcsolatban csak egy angol publikációt találtunk, amelyben fűtetlen istállóban egy éven keresztül teszteltek egy 27 °C-ra fűtött padozatú elletőládát. Különösen télen, a magas szopóskori elhullás (56%) majdnem negyedére csökkent (15%).

Súlygyarapodás, testsúly

Már születéskor jelentős különbség van a nyulak testsúlyában, ami alomkiegyenlítés nélkül tovább nő. Amint már azt leírtuk, a születési súly befolyásolja a kisnyulak almon belüli elhelyezkedését, tejfogyasztását és súlygyarapodását, vagyis a nagyobb súllyal született nyulak a szoptatási időszakban előnyben vannak a kisebbekkel szemben. Az átlagosnál két szórással kisebb és nagyobb születési súlyú nyulak növekedését követték 28 napos korig, és egyre nagyobb különbséget figyeltek meg a két csoport súlya között. A születési súly hatása akkor is kimutatható volt, ha két anya szoptatta a kisnyulakat.

Egy kaposvári kísérletben a kis (35-45 g), a közepes (53-58 g) és a nagy súllyal (65-70 g) született, egy vagy két anyával nevelt, választás után ad libitum vagy korlátozottan takarmányozott növendéknyulak termelését vizsgálták tenyésztésbe vételi életkorig.

Háromhetes korban már jelentős különbség (390, 452 és 518 g) alakult ki a három csoport között. Bár választás után általában a nagy súlyú nyulak gyarapodtak jobban, de a különbség csak egy-egy esetben volt szignifikáns. 12 hetes korig a születési súlynak megfelelő sorrend alakult ki a testsúlyban (2,52; 2,61 és 2,78 kg), de később már csak a nagysúlyú nyulak fölényét lehetett statisztikailag kimutatni. Ugyanakkor a nagyobb testsúlyra visszavezethető nagyobb életfenntartó szükséglet miatt a nagy súlyú nyulak fogyasztották a legtöbb takarmányt, míg takarmányértékesítésben általában nem találtak jelentős különbséget. Egy másik vizsgálatban a kis és a nagy újszülöttek között 3 hetes korban kimutatott 0,13 kg különbség 15 hetes korra 0,35 kg-ra nőtt. Hasonló kísérletet állítottunk be, amelyben 35-50, 58-62 és 70-88 g közötti kategóriákban vizsgáltuk az egy vagy két anyával nevelt és választás után ad libitum vagy korlátozva takarmányozott nyulak termelését.

A nagyobb nyulak általában több takarmányt fogyasztottak, de csak a kis és a nagy csoport között volt statisztikailag igazolt az eltérés. A 11 hetes kori testsúly sorrendben 2,45, 2,60 és 2,69 kg volt.

Német kutatók a születési súly hatását úgy vizsgálták, hogy az először és több alkalommal fialt anyanyulak között kicserélték az almokat. Háromhetes korban annak ellenére kimutatható volt a születési súly hatása, hogy gyengébb (először fialó) vagy jobb tejtermelésre képes (több alkalommal fialt) anyanyulak nevelték őket. Későbbi életkorban csökkentek a különbségek.

Egyik kísérletünkben úgy alakítottunk ki 6-os, 8-as és 10-es almokat, hogy a 35 és 70 g közötti súllyal született nyulakon belül 6, 8 vagy 10 súlykategóriát alakítottunk ki, és így létszámtól függetlenül minden alomba minden súlykategóriából egy-egy nyúl került be. A kis, a közepes és a nagy súllyal született nyulak 12 hetes súlya sorrendben 2,44; 2,62 és 2,89 kg volt, a 6-os, 8-as és a 10-es alomban nevelteké pedig 2,81; 2,64 és 2,51 kg volt.

A két tényező együttes hatását vizsgálva a nagy súllyal született, 6-os alomban, illetve a kis súllyal született 10-es alomban nevelt nyulak 12 hetes súlya nagyon eltért egymástól; 3,02 és 2,30 kg volt.

Egy másik kísérletben a születési súly hatását kétféleképpen vizsgáltuk. Az első kísérletben úgy alakítottunk ki 6-os, 8-as és 10-es almokat, hogy mindegyikbe 39 és 70 g közötti súllyal született egyedek kerültek, tehát nem történt súly szerinti alomkiegyenlítés, de értékeléskor születési súly szerint három csoportba osztotta a nyulakat (39-49, 50-59 és 60-70 g). A második kísérletben ugyan­ilyen létszámú almokba csak kis (39-43 g), csak közepes (53-56 g) vagy csak nagy súllyal (63-67 g) született nyulak kerültek, vagyis súly szerint is kiegyenlített almokat vizsgáltak. A három súlycsoport között minden életkorban kisebb különbség volt, ha súly szerint kiegyenlített almokban nőttek fel a kisnyulak; az 1. kísérletben 310, 356 és 386 g, a 2. kísérletben 318, 336 és 368 g volt a 3 hetes, és 2050, 2250 és 2404 g, illetve 2209, 2275 és 2385 g volt a 10 hetes súly. Az eredmények azt mutatják, hogy ha nagyobb verseny alakult ki a fészken belüli jobb pozícióért és a több tejet adó csecsekért, akkor a kisebb súllyal született nyulak hátrányosabb helyzetbe kerültek, mint amikor hasonló súlyú egyedek nevelkedtek az almokban.

Súly szerinti alomkiegyenlítéssel tehát csökkenthető a vágáskori testsúly szórása, de ha az eltérő súlyú nyulakat különböző létszámú almokban nevelik fel, még jobban csökkenthető a hizlalás végén a testsúly szórása.

Ha a kis nyulakat 6-os, a közepes nyulakat 8-as, a nagyokat pedig 10-es alomban nevelték, gyakorlatilag nem volt eltérés a három csoport 12 hetes, illetve 10 hetes súlya között [2,67; 2,60 és 2,69 kg (egyik kísérlet), illetve 2,18; 2,24 és 2,25 kg (másik kísérlet, 2. ábra)].

Mivel az elmúlt két évtizedben az anyanyulak szaporasága és a növendéknyulak súlygyarapodása jelentősen javult, ezért feltételezésünk szerint a 35-45 g közötti nyulakat 8-as, a 45-55 g közöttieket 9-es, az 55-65 g közöttieket 10-es és a 65 g felettieket pedig 11-es alomban kellene nevelni. E javaslat bizonyítására érdemes lenne egy kísérletet beállítani. Természetesen figyelemmel kell lenni az anyanyulak csecsbimbószámára is, legfeljebb egy nyúllal lehet több egy alomban, mint az anyanyulak csecsbimbószáma.

Vágási tulajdonságok, húsminőség

A korábban ismertetett kísérletben, amelyben a születési súly hatását egy vagy két anyás neveléssel, és ad libitum vagy korlátozott takarmányozás mellett vizsgáltuk, a nagy újszülötteknek volt legnagyobb a vágáskori és a karkasz súlya, de a kis nyulaknak jobb volt a vágási kitermelése, mint a közepes súlyúaké (58,0 és 57,3%). A karkasz részei közül csak a hátulsó rész aránya különbözött (kis: 38,1%, közepes: 38,5% és nagy: 39,0%). Érdekes, hogy a vesekörüli zsír aránya a kis nyulakban volt a legtöbb, és a nagyokban a legkevesebb (2,10%, 1,98% és 1,64%). Ebben szerepe lehetett a „post­natal catch-up growth” jelenségnek, ami megszületés utáni „felzárkózást”, gyors zsírbeépülést jelent, de ezt bizonyítani kellene. A hús-csont arány a nagy súllyal született nyulakban volt kedvezőbb (4,96, 5,35 és 5,56). A vesekörüli zsírhoz hasonlóan a hosszú hátizom zsírtartalma a kis nyulakban volt a legmagasabb. Természetesen ezzel ellenkező tendencia rajzolódott ki a hús víztartalmában.

Görög kutatók a vemhesség végén (20–27. nap között) az életfenntartó szükséglet felét adták az anyanyulaknak. Az alultáplált anyanyulak magzatai nem juthattak elegendő táplálóanyaghoz, ami hasonló hatás lehetett, mint ami a kis súllyal született nyulakat éri.

A születési súly jelentősen csökkent (kontrol: 57,1 g, kísérleti: 48,1 g). 70 napos korig nem találtak különbséget a nyulak testsúlyában, amit kompenzációs növekedéssel magyaráznak. A két csoport vágási és húsminőségi tulajdonságai is megegyeztek.

Az eddig publikált eredmények nem elegendőek ahhoz, hogy a születési súly vágási tulajdonságokra és húsminőségre kifejtett hatásáról következtetést lehessen levonni.

Következtetés

A kis súllyal született nyulak életük első pillanatától kezdve hátrányban vannak a nagyobbakkal szemben. Kevesebb a test fűtésére szolgáló barna zsírszövet mennyisége, gyakoribb az első szopás elmaradása, a fészken belül kedvezőtlenebb helyre kerülnek, ami testhőmérsékletüktől a szopásig és a tej értékesü­léséig több tulajdonságra is kihat. Az életképesség szempontjából már önmagában a kis születési súly is hátrányos, de ezt még több, az előzőekben felsorolt tényező súlyosbítja. Az elhullás csökkentése és az almokon és az állományon belül a kiegyensúlyozottabb növekedés érdekében a dajkásítást úgy célszerű végezni, hogy a kisebb súllyal született nyulak kisebb, a nagyobbak népesebb alomba kerüljenek. Emellett gondot kell fordítani arra, hogy a fészek jó minőségű legyen, és kellő mennyiségű szőrrel legyen betakarva.

A születési súly vágási és húsminőségi tulajdonságokra, valamint az anyanyulak termelésére gyakorolt hatásával kapcsolatban eddig nem született annyi eredmény, amiből megalapozott következtetést lehetne levonni.

Köszönetnyilvánítás: A publikáció elkészítését az EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

Szendrő Zsolt

Szendrő Katalin

Kaposvári Egyetem

Forrás: Kistermelők Lapja