Egyszer már próbáltam megfejteni a Puzsér-rejtélyt. Most újra nekirugaszkodom, hátha ezúttal sikerül. Az Egyenes beszéd című ATV-műsornak van egy blokkja, amikor a műsorvezető és még két újságíró faggat egy közéleti személyiséget. Tegnap este például Puzsér Róbertet. A tizennyolc percnyi beszélgetésben a kérdezők egyike, Lampé Ágnes csupán a tizenharmadik percben jutott szóhoz. Addig a harsány vendég tízszer ejtette ki száján a „döngölt padló” kifejezést - mint a mélyszegénység, a nyomor metaforáját.

Okosan visszakérdezett persze, hogy a „borsodi-szabolcsi” problematikának mi köze van az ő budapesti főpolgármester-jelöltséghez. Szerintem az a köze, hogy ha egy jelölt a Sétáló Budapest-programmal pályázik, és a kétszavas elképzelésből további részleteket csak tavaszra ígér, akkor valamiről csak kell beszélgetni. Azt pedig aligha érdemes számon kérni a hivatásos kérdezőkön, hogy beleállt a vitába, és percenként említette ama bizonyos döngölt padlót.

Ami számomra mást jelent. Hétéves koromtól a gimnáziumig minden nyarat a nagyanyámnál töltöttünk két unokatestvéremmel együtt. A szüleink dolgoztak, és az iskolai szünetben nem tudtak velünk mit kezdeni. A múlt század húszas éveiben a kalocsai érsek típusházakba telepítette a világháborús hadirokkantakat. Így kerültek nagyanyámék a bácskai Adáról Kalocsára. A ház két szobájában fapadló volt, a konyhában döngölt. A rokkanttelepi családok azonban nem nyomorogtak, konyhájuk inkább a tisztes szegénységet jelképezte. Azóta a döngölt padló jelentésváltozáson ment keresztül, bár Puzsér Róbert szóhasználatában mást, egy ismerős típust fedeztem föl.

A felsőoktatásban szembesültem vele. Levelező hallgató, aki szeretné megérteni a világot. De mert kevés alapkönyvet olvasott, és az általános műveltsége is hiányos, olyan világképet fundál ki magának, amelynek a szókészletét (például a metaforáit) maga találja ki. Igazán kár, hogy amikor átszólnak hozzá egy másik (rendezettebb, csöndesebb, talán egy kicsit unalmas) világból, akkor a szokatlan szavak használatából félreértés, a félreértésekből pedig vita, majd veszekedés kerekedik.

Az a benyomásom, hogy akkor járunk rosszul, ha kiforratlan világképű főpolgármestert választunk, aki polgárpukkasztó okfejtéseivel nehezíti a megértést, és rendhagyó újításaival az életet. Akkor járunk jobban, ha a főpolgármester-jelöltséggel csupán több nyilvánossághoz akar jutni, hogy aztán megmondó-emberként nagyobb befolyásra tehessen szert.