A Facebook figyelmeztetett a mai születésnaposokra. Dám Lászlóra, akivel a debreceni egyetemre jártunk, és Mosolygó Antalra, akit a nyíregyházi főiskolán tanítottam. Őket az üzenőfalukon köszöntöttem, a húszéves Csökmői Mozaikról azonban itt tűnődnék.

Csökmő félúton van Debrecen és Békéscsaba között. De ha 1920-ban a határ nem választotta volna el Nagyváradtól, akkor a helybéliek még mindig a váradi piacra hordanák a terményeiket. Amikor a nyolcszáz esztendős bihari településen jártam, a Mozaik tizenötödik születésnapján, úgy kétezren lakták a falut. A szerkesztőség talán legérdekesebb vállalkozása egy interjúsorozat, amelyben 2013 óta az elszármazottak szólalnak meg. A legfrissebb számban például a főszerkesztő beszélgetett egy vasutassal, aki a főváros melletti Kistarcsán lelt új otthonra. A váltókezelő „kedves helynek” mondta a szülőfaluját, és akár haza is költözne, ha nyerne egy-két milliárdot a lottón, ám a munkája egyelőre Budapest közelében tartja.

A havilapban hatvan ilyen és ehhez hasonló interjú jelent meg alig több mint fél évtized alatt. Ez azért tünetértékű, mert a Mozaikot nemcsak papírra nyomják, hanem a világhálón is terjesztik. Olyanok is olvassák, akik itthon vagy külföldön karriert csináltak, és anyagilag méltányolják a szűkebb pátria érdeklődését. Nem valószínű, hogy a falu mindenese, a lapot alapító és szerkesztő B. Kiss Andrea egyedülálló vállalkozást hozott volna létre. Klasszikus helyi újságot csinál, benne keresztelő és temetés, rejtvény és viccláda, ovis farsang és veszettség elleni eboltás. Abban tér el a hagyományos működéstől, hogy a digitális olvasók adományaiból és az ötszáz eladott példányból készül, ráadásul folyamatosan pályázik.

Egyesületének időnként be kell számolni a pénzügyekről, ezért tudható, hogy 2015-ben 352678 forintot nyert, ’17-ban 250 ezret, tavaly 200 ezret. A színvonalán pedig meglátszik, hogy a szerkesztőség munkatársai bejárták a Kárpát-medencét. Önköltségi alapon megnézték Ady Endre, Arany János, Móricz Zsigmond és Petőfi Sándor szülőházát, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc és Tompa Mihály emlékhelyét. Minderről persze tűnődhettem volna máskor is, mindazonáltal aligha véletlen, hogy a Csökmői Mozaik épp a szabad sajtó napján született. Van-e még két évtizedet megért helyi lap Magyarországon, amely egyetlen fillérnyi támogatást sem fogad el az önkormányzattól? A jubileumi számban írta róla Nagy Elemérné nyugalmazott tanárnő: „Nagykorú, kinőtte a gyermekbetegségeit.”