Papp László Tamást a közírók között tartom számon. Tegnap este azt fejtegette közösségi üzenőfalán, hogy korábban a választások bojkottjára buzdított, ma viszont, győri lakosként elmegy szavazni. Szerinte ugyanis „Ha van bárminek értelme 2022-ben, az a teljes ellenzéki összefogás, egy rendszerváltó technikai óriáskoalíció.”

Sosem buzdítottam bojkottra, de az utóbbi években már olyan pártot kerestem, amelyben nincsenek politikusok. S mert a politikusok hajlamosak arra, hogy nem tartják be a választási ígéreteiket, újságíróként ezt számon is kérem rajtuk. Ráadásul nemcsak tanulmányozom a nyilvánosságot, hanem tanítom is. Az az én emberem, aki nem szűkíti, hanem bővíti. Amikor például Toller László szocialista politikus lett Pécs polgármestere, estére tette át az önkormányzati testület üléseit. Ahhoz nem volt mersze, hogy a helyi tévé közvetítését leállítsa, azt pedig okkal remélte, hogy az „ellenzéki áskálódások” este kevésbé hatnak a nyugdíjasokra, akik akkor már inkább az országos tévék szappanoperáit nézik. Ezt megírtam egy újságba, amelynek felelős kiadója felhívott, és barátilag elmondta, hogy a pártvezetőség most nem akar szembesülni a „baranyai lobbival”, ezért eláll a közléstől. Azóta nem írtam az újságba.      

Alig több mint száz napja az ellenzéki pártok közös jelöltjei meglepően sok városban győztek. Azóta Barabás Richárd újbudai alpolgármester (Párbeszéd) kifejtette: a polgármesternek vagy a kabinetfőnökének az a dolga, hogy megjelenés előtt ellenőrizze az önkormányzati lapba szánt kéziratokat. Matkovich Ilona váci polgármester (civilben újságíró) megtiltotta az önkormányzati tulajdonú cégek munkatársainak, hogy belső ügyekről beszéljenek a nyilvánosság fórumain. Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester azzal dicsekedett, hogy ő lett az önkormányzati újság felelős kiadója (ez a pozíció összeférhetetlen a választáson elnyert tisztségével). Budai Lóránt jászberényi polgármester (Jobbik) egyelőre nem szűkíti látványosan a helyi nyilvánosságot, idestova négy hónap alatt azonban több mint kétszáz fényképet tett föl magáról a közösségi üzenőfalára. Nem jó előjel.

Rokonszenvem az együttműködő ellenzéki pártoké, és érteni vélem, hogy Papp László Tamás közíró ma miért aktivizálja magát győri választópolgárként. Mindazonáltal elgondolkoztat, amit így fogalmazott meg: az ellenzéki pártok közös jelöltjére „leadott szavazatom nem hűségeskü, sem pedig hallgatási fogadalom”.