Kemény kiképzést kapott ma a szegedi tűzoltólaktanyában Borovics Tamás színművész, aki hamarosan tűzoltóparancsnokot alakít a színpadon. A tortúra végén tűzoltó szokás szerint maguk közé fogadták a lánglovagok a művészt, de ez még most legyen meglepetés.

A Szegedi Nemzeti Színház új évadának első bemutatójában, a Tóték című tragikomédiában Borovics Tamás alakítja Tót Lajos mátraszentannai tűzoltóparancsnok szerepét. Annak érdekében, hogy a lehető legpontosabban formálhassa meg a karaktert, a szegedi hivatásos tűzoltó-parancsnokságon részt vett ma egy különleges, számára összeállított kiképzésen.

– Egy teljes körű kiképzésre ez az idő természetesen nem elég, viszont mindenképpen szerettük volna, ha betekintést nyer a tűzoltók életébe, mindennapjaiba a művész. Tamás a szerepének megfelelően hihetetlen elszántsággal vetette bele magát a tűzoltók munkájába, életébe. Gyermeki érdeklődéssel, szinte már rajongással nézte a tevékenységünket. Eddig is ismertük, mint színművészt, de most a mindennapokban egy nagyon szimpatikus, közvetlen embert is megismerhettünk – mondta Ördög István tűzoltó alezredes.

Hogy mi mindenre tanították meg a tűzoltóparancsnokot alakító Borovicsot? Először is dokumentumok segítségével megismertették vele a darab korához illő tűzoltómunka részleteit, majd irány a laktanya, jöhetett a gyakorlati kiképzés.

Borovics Tamás, azaz immár Tót Lajos tűzoltóparancsnok miután lecsúszott az emeletről a tűzoltólétrán, először is egyenruhába bújhatott, majd beszállva a hatalmas, piros tűzoltóautóba szirénázva tehetett egy kört a laktanyaudvaron, hogy érezze, milyen az, ha elönti a szervezetét az adrenalin.

Jöhetett a tűzálló védőruha, a maszk, az oxigénpalack, amelyeket a profik használnak egy-egy oltás során. És végül a mesterség talán legikonikusabb darabja: a fecskendő! Szem, pontosabban tudósító szárazon nem marad.

A nem mindennapi bemutató után a fotósok, kamerások még megkérték Borovicsot, álljon oda a tűzoltólétra aljára néhány fénykép kedvéért, mintha most csúszna le. Ami ezután következett, arra viszont senki sem számított, legkevésbé az érintett: hatalmas mennyiségű habos víz zúdult fentről a lyukon keresztül a nyakába.

– Estére legalább nem kell fürödnöm – mondta nevetve a meglepődött művész a beavatási szertartásra.
Ezután Ördög alezredes oklevéllel is bizonyítva tiszteletbeli tűzoltóvá fogadta.

– Mindig azt szoktam mondani, hogy a cipész maradjon meg a kaptafánál, de ez most egy akkora lehetőség és élmény volt, hogy nem lehetett kihagyni – mondta érdeklődésünkre Borovics Tamás.  – Hogy mit tapasztaltam a kiképzés során? Mindenképpen tartást, olyan emberektől, akik mindennap az életüket kockáztatják azért, hogy másokat megmentsenek. Ez az egyetlen fontos dolog a Tóth Lajos szerepében is. Ő egy büszke ember, büszke arra, hogy kicsoda is valójában, hogy mit végez, mit dolgozik. Ez a tartás itt, a szegedi a srácok között is érezhetően megvan.

– Szüksége lesz-e az itt tanultakra a darab során?

– Őszinte leszek, én sem tudtam előre, hogy itt miben is lesz részem. Soha nem lehet tudni, hogy mire lesz szüksége az embernek az életben, mindenesetre ez mai nap óriási élmény volt számomra. Most egy gyerekkori álom teljesült, hiszen nincs olyan ember, aki ne vágyna arra, hogy egy szirénázó tűzoltóautóval tegyen egy kört: óriási élmény volt nekem is. Csodálatos embereket ismerhettem itt meg, maximális tisztelet és megbecsülést érdemelnek. Ők a hétköznapi hősök.

rag