– A Kárász család történetéből két anekdotát emelhetünk ki. Az egyik az alapító, Kárász Miklós nevéhez fűződik, aki fiatal ügyvédként az 1700-as évek elején a Felvidékről érkezett a városba. Egy jól irányzott házassággal alapozta meg a jövőjét: a szegedi főbíró lányát vette feleségül. Nem sokkal később megyei alispánként tevékenykedett. Apósa pénzén felvásárolta a horgosi pusztát egészen Palicsig, még Bácsszőlős is az ő birtokába került – idézte fel Mihály Illés idegenvezető, a Tourinform-iroda nyugalmazott igazgatója.

Agyonütötte a szolgát

Szegeden a mai Kárász-ház helyén épített villát. Nagy hatalmú földesúrként gyakran kilátogatott a birtokaira. Volt egy nagyon kedves disznaja. Móricz Pál szegedi újságíró Kárász uraság kocája címmel írta meg. Egy alkalommal hiába kereste a kezes jószágot, és amikor a kanász nem tudott számot adni róla, éktelen haragra gerjedt, felkapta a vasvillát, és agyonütötte az emberét.

Két-három nap múlva a disznó csak előkerült a malacaival, elvonult megfialni. És mert az uraság nem tudott életet adni, a mai Kígyó Patika helyén Szentháromság-szobrot emeltetett a kanásza emlékére.

Bitang osztrák

A családhoz kötődő másik anekdota szerint amikor 1857-ben Ferenc József és Sisi Szegedre látogatott, a város egyik legtehetősebb emberénél, Kárász Benjáminnál szállásolták el. Ő Kárász Miklós dédunokája, aki 1844-ben a mai Kárász-házat építtette. A házigazda huszonkét éves fia, Géza lakosztályát rendezték be az uralkodó pár számára; és mert a baj nem jár egyedül, a fiatalúr Péter László írása szerint éppen akkor éjszaka ért haza külföldi útjáról.

Az én Szegedem

Megmutatná féltve őrzött régi családi fotóját a Szegedi Tükörben? Fényképezte fiatalkorában az utcát, ahová beköltözött, és elmesélné a felvétel történetét? Nosztalgiázzunk együtt! Dombai Tünde újságírót eléri a dombai. tunde @szeged.eu vagy a Szegedi Tükör, Polgármesteri hivatal, 6720 Szeged, Széchenyi tér 10. címen.

Én inkább azt gondolom, a Liliom utca környéki örömtanyán időzhetett, hiszen előfordult, hogy hetekig nem került elő onnan. Ezt támasztja alá, hogy erősen ittasan meglátva a császári testőrséget a kapu előtt, nem hitt a szemének. Amikor megtudta, ki is a magas vendégük, elkezdett ordítani, hogy „ki engedte a szobámba ezt a bitang osztrákot?”. Az édesapja lefogatja, betapasztják a száját, összekötözik kezét-lábát, hogy elkerüljék a botrányt.

Pár óra múlva azonban Ferenc József azt a szomorú hírt kapja Bécsből, hogy Zsófia lánya megbetegedett, és hajnalban elhagyják a házat. Később sem lett a kutyából szalonna: Kárász Géza kezén elúszott a vagyon. 1905-ben a szegényházban (a mai Moszkvai körút 11–13. szám alatt) halt meg.

Utoljára magyar földön

A Kárász-ház más vonatkozásban is fontos: onnan mondta Kossuth Lajos a második szegedi beszédét. Az első, a „Szegednek népe, nemzetem büszkesége…” kezdetű 1848. október 5-én hangzott el a mai Kis Virág cukrászda helyén egy emelvényről. A hírek akkori terjedési sebességére jellemző, hogy a szónoklatban még úgy fogalmaz, nem tudta, hogy egy héttel korábban, szeptember 29-én a magyar sereg megnyerte a pákozdi csatát.

Kossuth 1849. július 11-én érkezik ismét Szegedre. Hatalmas tömeg várja, úgyhogy mindjárt beszédet is intéz hozzájuk a Kárász-ház erkélyéről. „Mint azt előre megjósolám, Debrecen lesz a hely, ahol a magyar szabadság kivívattatik, úgy Szegedről fogjuk Európának a békét kihirdetni” – emelt ki emlékezetes részt Mihály Illés. Bár ez nem így történt végül, fontos, hogy Kossuth itt beszélt utoljára magyar földön magyar hallgatóságnak.

Még egy történelmi találkozó is zajlott a ház falai között: 1849. július 14-én itt írta alá Nicolae Bălcescu román költő-hadvezérrel a magyar–román megbékélési tervezetet.

Belvárostörténet

• 1. rész – A tatárok után a kor virágzó nagyvárosa fejlődött ki: a vár jelentette Szegedet a középkorban
• 2. rész – Két méterrel megemelték a kubikosok Szegedet
• 3. rész – Sáros utca fölé épült meg a Sóhajok hídja
• 4. rész – Állhatna a dóm Széchenyi vagy a Dugonics téren? Igen...
• 5. rész – Bálint, aki Borcsaként élte életét
• 6. rész – Megjelent a Duna a Tiszán

(Folytatjuk.)

Dombai Tünde