A szegedi belváros emblematikus épületeinek sorában találjuk a Nagyáruház tömbjét. Noha nem a szépségével lopta be magát a szívünkbe, minden szegedi tudja, mi is az a „Nagyá” – már közel negyven éve. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteménye segítségével kalandozunk az épületegyüttes múltjában. A Szegedi Tükör összeállítása.
2018. december 16. 09:51
A Nagyáruház építési munkálatai több éven keresztül folytak. Az 1978-ban készült képeken azt láthatjuk, milyen sziszifuszi munkát is végeztek a munkások: szinte keresztekként emelkedtek ki a különböző építési pillérek a földből.
Hatalmas keresztek. A Nagyáruház tartópilléreit állítják fel 1978-ban. Somogyi Károlyné felvétele (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből, leltári szám: S_229_03)
Tudták, hogy az áruház alapterülete 20 ezer 200 négyzetméter? Bizony! És anno a legendás Délép „konyhájában” készültek az épület tervei, és a kivitelezést is ők végezték el. Milyen más lehetett a környék, mielőtt elkezdtek emelkedni a testes épület falai! Több oldalról is láthatjuk, hogyan nőttek egyre magasabbra a falak.
Így látták az építkezést a Dugonics tér felől 1979-ben (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből, leltári szám: T 9623)
Egy ismerős helyszínre is bepillanthatunk: az átadáskor, 1980 decemberében ilyen sok képzett eladó várta a lelkes vásárlóközönséget szépen sorban, egyenruhában, a mozgólépcsőn. Noha a környék és a belső üzletek is sokat változtak, a „Nagyá” mind a mai napig a szegedi lét egyik emblematikus épülete maradt.
Így látták az építkezést az Aradi vértanúk tere felől 1979-ben (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből, leltári szám: T. 9626)Az utolsó simítások a Nagyáruház körül 1980-ban. Enyedi Zoltán felvétele (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből, leltári szám: e506_05)És kész. Vevőkre vár a Nagyáruház 1980-ban. Enyedi Zoltán felvétele (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből, leltári szám: e517_08)Ünnepélyesen adták át 1980 decemberében a Nagyáruházat. Enyedi Zoltán felvétele (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből, leltári szám: e517_06)
