Meghalt egykori kollégánk, Farkas Mária. Tudtuk, hogy súlyos betegséggel küzd, távozása mégis megrendítő. A sors csak 55 esztendőt engedélyezett neki, ebből 13 évet dolgozott a szegedi városi televíziónál.

Ritkán láttuk a képernyőn, legtöbbször a háttérben dolgozott. Farkas Mária 1998-tól 2011 tavaszáig volt szerkesztő-riporter a Szeged Televízió jogelődjeinél. A száraz tény nekünk, egykori munkatársainak mást jelent. Munkájában precíz, az igazságot kérlelhetetlenül kereső, a helyi televíziózás értékei mellett elkötelezett újságíró volt. Pontos volt a kérdéseiben és pontos válaszokat akart. Mindig, mindenkitől. És ezt másoktól is elvárta. Talán ezért is tisztelte annyira a teljesítményt a művészetben, a tudományban és a hétköznapok világában. Asszisztensként kezdte, de gyorsan kiderült, ő mást is tud és akar.

Műsoraiban, interjúiban szívesen beszélgetett tudósokkal, építészekkel, művészekkel vagy a jövőt nevelő pedagógusokkal. Televíziós szerkesztőként is ott bujkált benne a tanár. A pályakezdő riportereket nagy türelemmel tanította a szakmára, de elvárta tőlük, amit saját magától is: az alapos munkát, amely nem nélkülözi a kritikát sem. Marcsi kérlelhetetlen volt a munkájában, rendíthetetlenül hitt a demokráciában. Ez 2010 után nem tetszett azoknak, akik akkor többségben voltak a szegedi közgyűlésben, távoznia kellett a televízióból.

Éppen akkor, amikor egy családi tragédia elviselése is próbára tette erejét: elveszítette a fiát. Mégis talpra állt, új területen bizonyította be, hogy képes új szakmát tanulni és ott is a legjobbak közé kerülni. A sors azonban más forgatókönyvet írt neki. 55 évet szánt arra, hogy pedagógusként, televíziós újságíróként, anyaként, nagymamaként, és sokunk barátjaként oszthassa meg a világgal értékrendjét, tudását, szeretetét.

Munkáját a Szeged Televízió archívuma őrzi, emléke a szívünkben él.

Csala Gabriella