– Húsz évvel ezelőtt a két kisgyerek miatt döntöttünk úgy, hogy kijövünk a panelből családi házba. Akkor másfél millió forintért adtuk el a felsővárosi két szoba hallos lakásunkat, majd hét és fél millióért vettünk egy nyolcvan négyzetméteres, felújításra szoruló családi házat, amire azonnal rá is kellett költeni mintegy kétmillió forintot. Hat panellakás árába került akkor mindez – meséli az ötvenes évei végén járó mérnök, Bálint.

Időközben felnőttek és kirepültek a gyerekek, a nagy kert is inkább nyűg már, most azon gondolkodnak, visszamennének egy kényelmes panelotthonba. – Ha eladnánk a házunkat, talán kapnánk érte harmincmilliót, azért vehetnénk két panellakást, amiért húsz éve hat árát kellett kifizetnünk. Hát, nem az évszázad üzletét csináltuk meg!

Mi számít az árban?

Sándor Zsuzsanna ügyvéd, aki több évtizede foglalkozik panellakások adásvételének bonyolításával, azzal kezdi, ha valami iránt megnő a kereslet, annak az ára is felmegy, ennek lehetünk most a tanúi.

– Ha egy fiatal pár összegyűjt két-három milliót, felveszi a használt lakásra járó fél CSOK-ot, és vállalja a tízmilliós bankhitelt, akkor egy panellakás elérhető közelségbe kerül. Miután építkezni sokkal drágább, a használt panel iránt nőtt meg a kereslet, mert a többségnek ez érhető el, még a drasztikusan megemelkedett árak mellett is.

A banki hitelek pedig egészen kedvezően alakultak az elmúlt években: ha egy család felvesz tízmillió forintot, akkor tizenöt évig havi 70-80 ezer forintos törlesztőrészlettel kalkulálhat. Ez ugyan első hallásra nem tűnik kevésnek, de ha megnézzük a szegedi albérletárakat, azonnal kiderül: egy garzonlakásért is elkérnek havonta százezer forintot, és az sohasem lesz a miénk.

– Az utolsó paneleket 1989-ben Rókuson húzták fel. Így ma már nincs régi vagy új épület, az árban sokkal inkább az számít, hogy panelprogramos volt-e a ház vagy sem – mondja a szakértő. A hőszigetelt, korszerű nyílászárókkal bíró otthonokért nagyságrenddel többet kérnek, és fizetnek is, mint azokért, amelyek az elmúlt harminc-negyven évben nem estek át semmilyen felújításon.

Szegeden 20 ezer panel újult meg

Szerencsére Szeged élen járt a panelprogramban: 2002 és 2009 között a sikeres pályázatoknak köszönhetően a szegedi panellakások 75 százaléka, közel 20 ezer otthon újult meg, a 2010-es választási ígéretek után viszont a Fidesz teljesen leállította a programot.

Nyolc év alatt Szeged önkormányzata így is 5 és fél milliárd forinttal járult hozzá a szegedi panellakások felújításának 20 milliárdos költségéhez, ennek köszönhetően mintegy 30 százalékos fűtésihőenergia- és rezsimegtakarítást értek el panellakók, és ezért ilyen keresettek ma a korszerűsítésen átesett panellakások.

Már a zárószinti sem tabu

– Az árakban ma már elsősorban az tükröződik, hogy milyen állapotban van a lakás. Ha hőszigetelt az épület, tiszta a lépcsőház, rendesek a lakók, akkor aranyáron kelnek el a panelek is. Ma már nem számít az, hogy melyik városrészben vagy hányadik emeleten van az adott lakás. Még a zárószinti lakásokra is sok az érdeklődő – mondja Sándor Zsuzsanna.

Mi is rákerestünk néhány hirdetésre az interneten, a legtöbben ki is emelik a szövegben, hogy „panelprogramos” volt az épület, ahol nem, ott ez az árakban is tetten érhető. Egy 55 négyzetméteres, két szoba hallos lakást hirdetnek 13 millióért és 16 és fél millióért is. A különbség a „panelprogramban” van.

Egy hőszigetelt, korszerű nyílászárókkal ellátott épületben akár 375 ezer forintot is elkérnek egy kisebb alapterületű lakás négyzetméteréért, míg egy fel nem újított épületben lévő kétszobásért elég 245 ezret kifizetni négyzetméterenként.

Akit ezek az összegek elborzasztanak, az vigasztalódhat azzal, hogy a budapesti árakat továbbra sem közelítik meg a szegediek. Az ország legdrágább lakótelepe ugyanis a fővárosban található: a XI. kerületi Lágymányosi lakótelep 587 ezer forintos négyzetméterárral mindent visz. Itt egy kétszobás, 55 négyzetméteres panellakás több mint 32 millió forintba kerül, nagyjából kétszer annyiba, mint Szegeden.

– Ötven évet jósoltak a paneleknek, de még ötvenet biztosan kibírnak. Én nem félek tőlük, szeretek itt lakni. Kényelmes a lakásom, itt van közel az ábécé, a kispiac, az orvosi rendelő, sűrűn jön a busz, a troli. Mi kell még? – mondta egy nyugdíjas hölgy a Bihari utcában, amikor arról kérdeztük, miért szeret itt élni.

Úgy látszik, egyre többen vannak ezzel így.

Rafai Gábor