Györgyey János növénybiológus, az MTA Szegedi Biológiai Központ Növénybiológiai Intézetének főmunkatársa a beszélgetés elején megpróbálta röviden összefoglalni, milyen fázisokon keresztül jutottunk el odáig, hogy a kormány elismerte, lényegében az MTA kutatóhálózatának teljes bekebelezése a célja. Nem volt egyszerű dolga, mert fél év durva kormányzati nyomulását kellett néhány mondatba sűrítenie. Tavaly nyáron egy jól megkonstruált sajtóhadjáratot indított a kormány saját médiabirodalma révén a Magyar Tudományos Akadémia ellen. Fő érvük a mélyreható reformok szükségessége mellett az volt, hogy túl sok az alapkutatás, holott az alkalmazott tudományok révén sokkal több hasznot hajtanának a tudósok a nemzetgazdaságnak.

Györgyey a helyzet tragikomikumát jelezve idézte a Hírcsárda álhírportál egyik cikkének címét: Magyar Tudományos Fociakadémia néven folytatja az MTA.

A laikusok persze nem igazán értik, mi is a különbség az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és az innováció között. Orbán Viktor kormánya épp ezt használta ki, hiszen sikerült szavazói jelentős részét az egyébként nagy társadalmi megbecsülésnek örvendő akadémikusok ellen fordítania. Kondorosi Éva Széchenyi-díjas biológus, az MTA rendes tagja a beszélgetésen kifejtette: Hihetetlen károkat okoznak ezzel a vagdalkozással a magyar tudományos életben, a bizonytalanság ugyanis olyan légkört teremt, amelyben nem lehet komoly kutatómunkát végezni. Szerinte a magyar tudományos élet jól működik, büszkék lehetünk az eredményekre, azonban jól látszik, hogy itt nem tudományszervezési, hanem politikai szándékok vezérlik a kormányzati szereplőket. Jó példa erre a CEU elüldözése, amely pályázati úton 40 millió eurót hozott be az országba, mégis elüldözték az egyetemet.

Mesterházy Ákos agrármérnök, növénynemesítő, a Szegedi Gabonakutató Kft. igazgató-helyettese nem igazán tudott választ adni arra a kérdésre, mi lehet a végső célja a kormánynak a magyar tudományos élet elleni frontális támadásával. Ő egy kormányzati koncepciót hiányolt, amely valamilyen irányt szabna a folyamatoknak. Kondorosi Éva viszont határozottan állította, hogy a sikeres társadalmakban a tudományt támogatják a kormányok, és nem támadják. Tomka Béla történész, egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Jelenkor Történeti Tanszékének vezetője ennél is élesebben fogalmazott: Szerinte a jelenlegi kormány nacionalista, az alapkutatások pedig általában nemzetközi projektek, ezért erőltetik inkább a nemzeti színbe csomagolható szabadalmak sokaságát. Aki viszont kicsit is érintett a tudományos életben, az tudja, hogy az alapkutatásra épül minden innováció, így a sámlit nem szabad kihúzni az alól, aki le szeretne ülni.

Tomka szerint az autonóm gondolkodás ellen folyik hadjárat ma Magyarországon, ami nem egyedül a tudományos életet érinti. Egy olyan országban ugyanis, ahol a fontos döntéseket egy szűk elit tagjai hozzák meg, ott törvényszerűen célkeresztbe kerülnek azok az intézmények, melyek még nagyfokú önállósággal rendelkeznek. Kondorosi Éva hozzátette: a kutatás szabadsága azért fontos, mert a kutatók tudják a legjobban, milyen tudományos folyamatok zajlanak a világban, és ha a politikusok akarnak irányt szabni ezeknek, akkor lemaradunk a különböző tudományágakban. A tudományos kutatások szabadsága, az akadémiai autonómia tehát nem lehet alku tárgya az MTA és a kormány közti tárgyalásban, ugyanis ezek nélkül maga a tudomány kerülne végveszélybe.