Valamikor könnyedén azt ígérte az Orbán-kormány, sőt vállalta, hogy a nyugdíjak vásárlóértékét (reálértékét) megőrzik. Ezt emlegette Rétvári is, mindenféle átlagszámítások közepette.

Egy-két évvel ezelőtt már leírtam, hogy az átlagszámítások érdemben csak súrolják az igazságot. Aztán meg nincs „átlagember”, következtetésképp nincs „átlagnyugdíj” sem. Van viszont (kitaláció!) Nagy Jakab nyugdíjas, akinek a nyugdíja 2018-ban 100 ezer forint volt. Slussz-passz! 2019-ben ennek a jóembernek a nyugdíját 2,7 százalékkal megemelik. Azaz 100 ezer forint szorozva 1,027-del egyenlő 102 700 forinttal, ami 2019-ben havi járandóságot jelent majd. A havi növekedés tehát 2700 forint, éves szinten összesen (×12) 32 400 forint. Ez így tiszta és sima ügy, nem érthető félre.

Esetemben viszont kevésbé tiszta (nem hoz a KSH mindenki által hozzáférhető és érthető különböző számítási adatokat: például, hogy a jóval több mint 2 millió nyugdíjasból mennyien vannak 100 ezer alatti nyugdíjasok, mennyi a 100 vagy 200 ezer forintos nyugdíjas és így tovább), mert a pontos adatok hiányában csak saccolni lehet, ami továbbra sem az igazi. Azt is jó volna tudni, hogy a 2,7 százalékos infláció valóban annyi-e? Tudniillik számos szakember véleménye szerint az 5,4 százalékos inflációs ráta sokkal közelebb áll a valósághoz! Ez bizony óriási eltérés, de a kormány hajthatatlan. Én mégis hajlok a magasabb értékre. Azért, mert szinte naponta járok boltba és a piacra is. Ott bizony dobálóznak a 10–20–30 stb. százalékos áremelésekkel. Mert a kereskedőt sem ejtették a fejére, más vonalon behozza például az áfacsökkentéseket. Jobb esetben maradunk, ahol a part szakad, és még örülhetünk, ha hosszabb ideig nem áll vissza a régi, magasabb árra a piaci kofa.

Tisztelt Olvasóink!

Szerkesztőségünk fenntartja a jogot arra, hogy az észrevételeket, olvasói leveleket rövidítve, szerkesztett formában adja közre.

Hosszú volna bemutatni a súlyozott átlagszámítás lényegét, valós adatok hiányában meg nagyon értelme sincs. Egy biztos, Rétvári Bence (KDNP) akarva vagy akaratlanul becsapja, félretájékoztatja a nyugdíjasokat. Mintegy elhúzza a mézesmadzagot a szánk előtt, és utána csodálkozunk, hogy meg sem közelíti a valóság az átlagszámokat. Ilyeténképpen fordul az elő, hogy a kisnyugdíjasok több ezer forinttal kapnak kevesebbet, mint a bemutatott átlag. Az átlag felettiek meg dőzsölnek a javakban. Ezért mondom azt: azoknak egyáltalán nem mindegy az újságban megjelent hír, akik annak csak a felét vagy még annyit sem tesznek zsebre a közölt átlaghoz viszonyítva.

Az meg végképp mese, hogy az elmúlt 8-9 év vonatkozásában tíz százalékkal nőtt a nyugdíjak vásárlóértéke. Annak is örülnék, ha a nyugdíjak reálértéke csak szinten maradt volna. Gyanítom, csökkent!

A nyugdíjprémium ebben a tárgyalási relációban (mint egyszeri kifizetés) különösebb említést sem érdemel. A gyodnak és hasonlóknak – amelyekről Rétvári még szót ejtett – semmi keresnivalója a nyugdíjak tárgyalása során.

Magam sem venném zokon (mint nyugdíjas), hogy precízebb számításokkal és valós adatokkal többre mennénk a jövőben, hitelesebb és visszaellenőrizhető tájékoztatásokkal.

Kutnyik Pál