De haladjuk időrendben. Az első időszak egyháziasnak nevezhető. Máté-Tóth András, az SZTE Bölcsészettudományi Karának vallástörténész professzora szerint ezt alapvetően a stabilitás jellemezte. Hozzátette: még bőven előtte voltunk a szekularizáció (elvilágiasodás) időszakának, ami természetes is, mert ez hazánkban – ahogyan Európában is – XVIII. század végén a XIX. század elején köszöntött be.

Az egyházias korszak építészetileg a Dömötör-templomban tárgyiasult, amelynek építése a XI. században kezdődött, és ekkor még a keleti kereszténység hatásai is felfedezhetőek voltak rajta. Építészeti szempontból döntő jelentőségű volt az alsóvárosi Ferences-rendi templom és kolostor építése. Nem kizárólag építészetileg volt fontos állomás az alsóvárosi templom és kolostor megléte, hanem mert intézményesen hosszútávra megteremtődtek az egyházi oktatás és nevelés feltételei. Évszázados hagyomány nyitánya volt az itt megindult képzés. Mellette természetes módon a kódexmásolás is folyt a kolostorban.

A város vallási élethez szervesen hozzátartozik a zsidó hitélet is. A szegedi régi zsinagóga 1843-ban készült el, de a közösség hamar kinőtte, így hatvan évvel később, 1903-ban adták át az új zsinagógát.

A Piarista Gimnázium megnyitása státuszváltás volt a város életében – jelezte az előadó, amit azzal támasztott alá, hogy lehetőség nyílt a szegény sorsú gyerek oktatására. A felekezeti középiskolában egyszerre tanítottak humán- és természettudományos tantárgyakat. A Piarista Gimnázium döntő lépés volt abba az irányba, hogy Szeged iskolavárossá váljon.

Szervesen idekapcsolódik – hangzott el az előadásban – Somogyi Károly egykori helybeli katolikus pap tevékenysége és végrendelete. Ő volt az, aki 1880-ban saját könyvtára gyűjteményét ajánlotta fel a városi könyvtár megteremtésének alapjául. Máté-Tóth András szerint Somogyi Károly pontosan tisztában volt azzal, hogy a könyvtáralapítás azért elengedhetetlenül fontos, mert valódi város megteremtésére szellemi alapok lefektetése szükséges.

A szegedi hitélet intézményrendszerének egyik legjelentősebb állomása a dóm átadása volt, ami 1930-ra esett. Máté-Tóth András kiemelte, hogy a dóm és a Dóm tér építészetileg egységet teremtett az egyház és az akkor nemrég Szegedre települt egyetem között. Ennek szimbolikus jelentése sem lebecsülendő – érződött ki a vallástörténész szavaiból.

A kommunista korszakot (1950–1990) között egyebek mellett az jellemezte, hogy a vallás megszűnt karrierlehetőség lenni. A diktatúra megrostálta a templomba járók közösségét, de egyben meg is tisztította a helybeli (és nem csak a helybeli) vallási közösséget.

Vallástörténeti szemszögből nézve – a kutató kategóriáit használva – a modernitás korszakában járunk, amelynek legfontosabb jellemzője az individualizmus. Ezekben az években és évtizedekben (nem lezárt korszakról van szó) egyre nagyobb teret nyernek a kis egyházak, a nem nyugati eredetű vallások, és a szekularizáció folyamata tovább erősödik.

bp