Mészáros Jánosné Pusztamérgesen nőtt fel, a Tömörkény-gimnáziumban érettségizett, és miután 1978-ban elkezdte az akkori ságváritelepi óvodában a munkát, már tősgyökeres szegedinek számított. 1991-ben lett a klebelsbergtelepi óvoda munkatársa, azóta több generáció Erika nénije volt a városrészben. Fontos számára a kapcsolattartás a telepiek családjaival, intézményeivel, civil egyesületeivel.

Legnagyobb szakmai sikerének azt tartja, hogy az elmúlt évek alatt az itt működő speciális, mozgáskorlátozottakból álló csoporttal színvonalas szakmai munkát végeztek, végeznek a kollégái, és ma már minden területen a legjobb pedagógusok segítik a különleges foglalkozást igénylő gyerekeket. Amikor a ’90-es évek elején elindult a speciális csoport, még csak délig voltak az oviban a gyerekek, ma már velük is teljes munkaidőben foglalkoznak. Céljuk, hogy megtanítsák a mozgáskorlátozott gyermekeket a képességeik szerinti minél önállóbb életre, elősegítsék beilleszkedésüket.

– Speciális helyzetben vannak az óvoda pedagógusai olyan szempontból is, hogy lényegében egy kis falu lakosságát szolgálják. Ez egyszerre könnyebbség és fokozott felelősség, hiszen számukra egyaránt fontos, hogy a gyerek, a szülő, valamint a pedagógus is jól érezze magát ebben a közegben – mondta Mészárosné Jánosné. Hozzátette, természetesen a gyerekek a legfontosabbak, hiszen ha ők elégedettek, akkor a szülő és az óvodai dolgozók is jól érzik magukat.

Mészáros Jánosné most már többet tud foglalkozni önmagával és családjával, hiszen lassan másfél éve nyugdíjba vonult.

Sz. Gy.

Nyitóképünket Iványi Aurél készítette a 2019. június 21-i közgyűlésen, amikor Szeged városa elismerte Mészáros Jánosné munkásságát.