Minden azzal kezdődött, hogy Orbán Viktor az év első kormányinfóján kijelentette: nem fizeti ki az állam a gyöngyöspatai romáknak – a 2000-es évek végén elszenvedett szegregált „oktatásuk” miatt megítélt pénzbeni kártérítést, mert – és itt jön az agyrém – ez a miniszterelnök szerint munka nélkül szerzett jövedelem, mások a faluban meg közben „keccsölnek”, azaz dolgoznak a pénzért. 

Ez már önmagában elképesztő, de a történet sokkal szomorúbb, mint az elsőre látszott, ugyanis Orbán Viktor butaságába beleáll az egész állampárt és a legtöbb vazallusa. 

Nem törődve azzal, hogy ha természetbeni juttatásról és leoktatott órákról beszélnek, az semmi mást nem jelent, mint azt, hogy rasszista megfontolásból másodrendű állampolgárnak tekintik a teljes gyöngyöspatai roma közösséget. 

A jogszabályok kerek-perec kimondják, hogy kik azok a magyar állampolgárok, akik – bármilyen hivatalos, törvényben foglalt okból – korlátozottan élhetnek jogaikkal, ezt máshogy meghatározni nem lehet. Kiváltképp nem faji, etnikai alapon, sugallva. Mondjuk ki:

mert ők cigányok.

Még akkor sem, ha vélhetően valóban fontos lenne, ha például szakmát szereznének azok, akiknek nincs. Még akkor sem, ha vélhetően lennének közöttük olyanok, akik nem a lehető leghasznosabban költenék el a pénzt, amit kártérítésként megítélt nekik a bíróság.

De mégis hogy esne a többségi társadalomnak, ha mondjuk hétfőtől a fizetésért mindenféle jegyeket osztogatnának, és azokat semmi másra nem lehetne beváltani, csak arra, amiről megmondják, hogy az egyénnek szüksége van? Nincs cigi, nincs zsírbörger, nincs chips, kóla, meg zugfranciakrémes a cukiban, új verda, kokó, jacht, meg francia sincs.

Tehát az az igazságosság, amiről a Fidesz közleményében beszél, színtiszta badarság. 

És egyébként édes mindegy, hogy mikor történt a szegregáció. Azért mindegy, mert ezt az „örökséget” évtizedeken, sőt évszázadokon át hordozta magával a magyarság, és épp a 2000-es években történt a legtöbb szegregációellenes intézkedés. Soros György például ekkor adott pénzt a Lázár János vezette Hódmezővásárhelynek egy ilyen programra, de Szegeden is ekkortájt valósult meg egy nagy deszegregációs program.

Aki tehát nem érti, hogy mi  a gond ezzel, az próbálja meg félretenni a roma társadalommal szembeni összes rossz beidegződését, és tekintsen a történetre egyfajta vízválasztóként. Vagy hogy mindenki értse: határként, amin nem kellene átlépni.

Ugyanis: 

Mikor történt meg utoljára, és mi történt azután Magyarországon, hogy a hatalom faji, etnikai alapon választott le egy csoportot a többségi társadalomról?

Na, ugye. Ne kezdjük el, mert mindig így indul. Az igazságosság nevében, a többség jóváhagyásával.

c.s.z.