A Buick GL8 eredetileg a szabványos, nagy GM egyterű volt, a Chevrolet Venture, vagy ha úgy tetszik, a sikertelen Opel Sintra kínai megfelelője, de az évek során különálló evolúciós utat járt be. Ez a mostani már a harmadik generáció, és egyre jobban hasonlít a japán konkurenciára – ami nem feltétlen válik az előnyére.
Az ok egyrészt nyilván a konkurencia – a kínai vásárlók állítólag szeretik a Toyota Alphardot, amire szintén nem igazán illik a harmonikus jelző – másrészt, hogy a kínai modellek fejlesztését, beleértve a formatervezést is, a GM is egyre inkább Kínában végzi. Talán ennek is köszönhető a túlfújtnak látszó orr-rész, a rengeteg króm és a stilisztikai zavart csak tovább fokozó oldalfal, néhány bizonytalan éllel és a tetővonaltól elváló felső ablakvonallal. Látszik az igyekezet, de egy jó koncepció hiánya is, bár ebben a kategóriában a helyi ipar is kínál hasonló szépségeket.
A karfás bőrfotelekkel GL8 egyébként nagyobb, mint csaknem bármi a furgonokon innen: a tengelytávja közel 3,1 méteres, és a hossza is bőven öt méter feletti. Érdekes módon a régi, amerikai stílusú motorválaszték helyett egyetlen motorral lesz kapható a típus, a bevált kétliteres Ecotec turbómotorral, amely itt 260 lóerő körüli teljesítményt ad le, hatfokozatú automata váltó közbeiktatásával. Ez nyilván bármire elég még egy ekkora autóban is, és nagyban egyszerűsíti a gyártást, hogy nincs több hajtás-változat.
Kínában a GL8 eddig is meglehetősen népszerű volt, elsősorban taxinak vásárolták, bár állítólag egyre többet adnak el családi autónak is. Hogy ez a továbbiakban is így lesz-e, az a gyári fotót nézve legalábbis megkérdőjelezhető, bár már több alkalommal tapasztaltuk, hogy a távol-keleti ízlésvilág milyen drasztikusan különbözhet az európaitól.
