Béka(kéz)talp

Kezdjük rögtön egy híres ember híres találmányával: egészen biztos, hogy Benjamin Franklin neve hallatán kevesek gondolnak a békatalpra. A Függetlenségi nyilatkozat garantáltan előrébb van ezen az asszociációs listán, azonban nem csak az Egyesült Államok alapító okiratát köszönhetjük Franklinnek. Még mielőtt igazi képviselő vált volna belőle, 1717-ben, tizenegy évesen megalkotta a búvárok egyik alapfelszerelésének prototípusát. Az ő találmányát még kézre erősítették ugyan, és igen merev anyagból készült, azonban ezt fejlesztették aztán tovább a mai békatalp formájára.

Vízisí

A tizennyolc éves Ralph Samuelson imádott síelni, és szívesen hódolt volna hobbijának a nagy nyári melegben is. Mivel ezekben a hónapokban az ideje nagy részét főleg a vízparton töltötte, kiötlötte, hogyan oldhatná meg a síeléshez hasonlatos siklást a habokban. Pontosabban a habokon. A síléc mintájára megalkotta hát 1922-ben az első vízisílécet fából, a végeit a havas sporthoz használatos párjához hasonlóan felhajtotta.

via GIPHY

Fülmuff

Minden kedves sapkagyűlölő Chester Greenwood nevét foglalhatja imába, ugyanis ő volt az a tizenöt éves srác 1877-ben, akinek az agyából kipattant a fülmuff ötlete. Történt ugyanis, hogy Chester egy idő után megelégelte, hogy korcsolyázás közben lefagyott a füle, és folyton megfázott.

Megkérte hát a nagymamáját, hogy egy drótkeret két végére varrjon egy kis hódbundát (!), ami melegen tartja a fülét. A találmány bevált, főleg az első világháborúban harcoló katonáknak jelentett nagy segítséget.

Itt jegyezném meg, hogy micsoda megkönnyebbülés, hogy a hódokat azóta kihagyták az összetevőkből.

via GIPHY

Trambulin

Mindazoknak, akik imádják a trambulinokat – tehát mindenkinek – George Nissennek kell köszönetet mondaniuk. 1930-ban az akkor tizenhat éves George agyában egy artistabemutató után villant fel a trambulin ötlete, ugyanis eszébe jutott, mennyivel királyabb lenne, ha a mutatványosok a védőhálóba pottyanás helyett pattogva érnének földet. Hazaérkezés után beszabadult a szülei garázsába, és barkácsolni kezdett. Egy fémkeretre ruganyos vásznat erősített, és elnevezte „Pattogó kötélnek”. Ekkor azonban még csak ő élvezhette találmánya előnyeit. Később, amikor az egyetemen üzleti szakra járt, újra elővette a „Pattogó kötelet”, és kicsit finomított rajta – például a vásznat nejlonra cserélte. Ezután pedig már semmi nem állította meg a világot, hogy szó szerint pattogjon a boldogságtól.

Jégkrém

Azt gondolhatnánk, a jégkrém nem akkora ördöngösség, hogy fel kelljen találni, ám 1905-ig senkinek nem jutott eszébe ilyen hűsítő nyalánkságot készíteni. Mondjuk azután se, a létrejöttét inkább egy véletlennek köszönhetjük. Ugyanis a tizenegy éves Frank Epperson véletlenül a teraszukon hagyta a fagyban egy éjszakán át az innivalóját, ami másnapra megfagyott, és a benne ragadt keverőpálcika révén Epperson ezzel „megalkotta” az első jégkrémet. Tetszett neki a dolog, ám 1922-ig kellett várni, míg a cukros lötyik fagyott formája széles körben elterjed.

Ekkor egy tűzoltóbálra készített egy jó nagy adaggal a finomságból, és annyira bejött a mulatozó népnek, hogy Eppsicle néven Epperson gyorsan szabadalmaztatta is.

Később a gyerekei hatására nevezte át Popsicle-re azt, amit mi csak jégkrémnek hívunk.

via GIPHY

Braille-írás

A látássérültek mindennapjait megkönnyítő kommunikációs rendszer viseli ugyan feltalálója nevét, ám azt talán már kevesebben tudják, hogy Braille mindössze tizenöt éves volt 1824-ben, amikor megalkotta ezt az írásmódot. Ő maga is vak volt, háromévesen egy fertőzés miatt veszítette el látását. A papírból kidomborodó pontocskák ötletét a francia hadsereg által használt speciális kommunikációs rendszerből vette át, és alkotta meg segítségével a Braille-ábécét.

Háztáji feltalálóink

A fentiekben csak külföldi gyerekek találmányait soroltam fel ugyan, de nem kell ilyen messzire menni egy-egy korszakalkotóan zseniális ötletért. Nemhogy az országhatárt nem kell átlépni, még a szerkesztőséget sem muszáj elhagyni azért, hogy lángelmékbe ütközzem. Mint az értekezleten kiderült számomra, igazi gyerekzsenikkel dolgozom együtt, és nem egy kolléga érdemelne meg minimum két matematikai Wolf-díjat az alábbi találmányokért.

  • Csepelyi Adri: „Szerintem valamelyik szekrény mélyén még megvan az a rajzom oviból, ami egy furcsa szerkezetet ábrázol, és kis emberalakok vannak rajta. Az óvó nénivel akkurátusan ráírattam a rendeltetését: egy gép, ami gyerekeket csinál. Akkor még nem egészen voltam tisztában a dolog élvezeti részével.”
  • Fiala Borcsa: „Almás tusfürdő: ezzel a projektötletemmel szedtem fel a nevelőapámat (nem úgy, you dirty mind!) – mondom a titkos receptet: lereszeled az almát, és összekevered vízben felrohasztott szappannal, és tadááám! Medzsik. Még a reklámtábla is előttem van, ahogy megálmodtam: Frédi és Béni-s, ofkorsz. Hatéves voltam, és lelkes.”
  • Marossy Kriszta: „Jaj, szűkebb szakterületem volt a feltalálás és néha a kivitelezés is. Az egyik emlékezetes, hogy a bátyám lement zacskós tejért a boltba, de lent akart maradni játszani, anyukámnak meg kellett a tej, így a lakótelepi erkélyen tejszállítót dolgoztam ki egy ottfelejtett csörlő, nagymamám hosszú gumigurtnija és egy pecahorog segítségével. Na most ugye a zacskós tejet még a tetején sem igazán jó kilyukasztani, mert ha gumin csörlőzöd fel, akkor az ugrándozik, nekicsapódik az erkélyeknek, de még a kint teregető asszonyok és olvasgató urak fejének is, és lassan mindenre és mindenkire jut az egyre több lyukon keresztül. Ami tuti, hogy anyukám palacsintájába már egy csepp sem maradt. De feltaláltam egy erőművet is, amit a húgom turbóenergiája mozgatott… volna, ha a húgom egy helyben tudott volna futni, hegyre rohanni, biciklizni és fára mászni. Szóval csak a terv maradt ebből. Meg a Trabantunk ablaktekerőjéből készített magassági kormányból is. De a mai napig hiszem, hogyha kitartóbb lettem volna, akkor Rubik Ernő nevét elhomályosította volna az enyém.”
  • Szőcs Lilla: „Vannak azok a totálisan értelmetlen és vicces gépek, amik az amerikai családi vígjátékokból ismertek: valaki kinyitja az ajtót, ezért meghúzódik egy zsinór, ami elindít egy vödröt, amiből kiesnek a golyók, ezért benyomódik egy gomb, ami elindít egy másik zsinórt, és így tovább. Az ilyesfajta masinákat Rube Goldberg gépeknek hívják. Na, ilyeneket találtam föl. Főleg azért, hogy az unokatesómat visszaszívassam, aki nálam nagyobb, és fél kézzel elbánt velem.”

via GIPHY

Dián Dóri

Forrás: ITT és ITT.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images