Igric Dominika vagyok, már az óvodában is állattartó gazdálkodónak készültem. Elég furcsa jelenség volt ez tőlem, a budapesti, művészeti beállítottságú pedagógus szülők gyermekétől, aki soha nem látott kisgyermekként ilyen példát... Nem volt apelláta, mert az elhatározásom olyan szilárd elkötelezettséggé nőtt, hogy 2001-ben jelentkeztem a Kaposvári Egyetem Állattenyésztő mérnök szakára. A sikeres felvételi után egy csapásra kitárult előttem a világ és gyökeresen megváltozott az életem. Beleízlelhettem az agrártudományokba, amelyek abban az időben is az egyik legrohamosabban fejlődő területek közé tartoztak – és megismertem egy hitvallást, amely a természet és az ember kölcsönhatásáról szólt:

Mérhetetlen szakma iránti szeretetről, alázatról, hűségről, reményről és kitartásról – SZABADSÁGRÓL.

Blogomat kedves tanáraimnak, Ballay Attilláné Marikának és Ballay Attilának ajánlom, akiknél az első kötelező telepi gyakorlatomat töltöttem somogyaszalói gazdaságukban. Ők tanítottak meg arra, hogyan kell önzetlenül elfogadni a másik embert, hogyan kell maradéktalanul átadni a tudást a fiataloknak – és mindenkinek, aki tanulni akar – valamint náluk tanultam meg a kemény fizikai munka örömét is.

Röviden összefoglalva, olyan jó példát kaptam tőlük, ami a mezőgazdaság iránti szeretetemet elmélyítette és még nagyobb kedvet kaptam életem hivatásához.

A jó példának, a segítségnyújtásnak és a tudásátadásnak vidéken nagyobb jelentősége van, mint azt először gondolnánk. Ott, ahol az ember kicsit jobban el van szigetelve az embertársaitól, mint ahogyan azt a városokban láthatjuk – vidéken és a tanyás térségeken felértékelődik az emberi kapcsolatok és a közösségek szerepe.

2008-ban hivatalosan is vidékre költöztem egy somogyi kis faluba, ahol a közeli nagylétszámú szarvasmarha telepen kezdtem el dolgozni és földügyekkel foglalkoztam.

2012-ben elindítottam a saját kisgazdaságomat, majd öt évvel később a párom családi gazdaságában folytattam tevékenységemet, immár nagy segítséggel az oldalamon.

A közösségek építő- és romboló erejét, a jó- és árnyoldalát megismertem az elmúlt 10 év alatt és ennek tanulságaként döntöttem úgy, hogy megosztom a tapasztalataimat gazdatársaimmal.

Egyedül nem megy.

És ez így van jól, a gazdálkodás egy külön társadalom működését feltételezi, amelynek részei vagyunk mindannyian. Osszuk meg a gondolatainkat, tapasztalatainkat, tudásunkat!

Ma én kezdem és megmutatom, hogyan csinálom – holnap bárki folytathatja!

A következő blogbejegyzéseim a sertéstartás és a juhászat témaköreiből kerülnek ki majd, de szívesen fogadom olvasóink kérdéseit is. Írják meg, hogy miről olvasnának szívesen!

Ez vagyok én, az első saját építésű traktorommal – fotó: Agroinform.hu / Igric Dominika