A nagy láncoknak közvetlenül beszállító, általunk vizsgált sikeres zöldség- és gyümölcskistermelők: családi gazdaságok. Ennek a gazdálkodási formának az az előnye, hogy a termelésnek nem akadálya a magas élőmunka-igény, és ennek költségeit igyekeznek minél alacsonyabb szintre leszorítani. Ezért a családtagokon kívül csak néhány alkalmazottat foglalkoztatnak. Egy részüknél az alkalmazottaknak gyakorlatilag egész éven át van munkájuk (csomagolás, palántázás stb.), mások idénymunkásokat alkalmaznak. A családban mindenkinek megvan a szerepe, mindenki hasznos, sőt nélkülözhetetlen. Az összes fontos funkciót – beleértve a pénzgazdálkodást is – a családtagok látják el. A család összeszokott, jó csapatot alkot, és ez a siker fontos tényezője. A közvetlenül beszállító sikeres zöldségés gyümölcs-kisárutermelők döntő többségénél meghatározó motívum a családi tradíció (a szülők gazdaságát viszik tovább), jellemző rájuk a két-három generációs gazdálkodás.

Úgynevezett réspiaci termékeket, specialitásokat és nehezen helyettesíthető termékeket termelnek (például zeller, petrezselyem, kapor). Az áruk egy részét csak nagyon kevesen termelik az országban, tehát egy-egy lánc esetében versenytárs nincs, vagy alig. Termékeik egy részénél nem jellemző az import, vagy azért, mert az olcsó áruk nem viselik el a magasabb szállítási költségeket, vagy azért, mert „kényes”, gyorsan romló termékekről van szó (például főzőtök, sütőtök, patisszon). A sikeres kisbeszállítók tehát azok, akik felismerik a nagytermelők, kereskedők által nehezen betömhető piaci réseket. Ezek a gazdálkodók jellemzően képzettek, dinamikusak, kiváló gyakorlati érzékkel rendelkeznek, keresik az új megoldásokat. Nem panaszkodnak, nem szidják a kereskedőláncokat.
Jelentős részük eredetileg műszaki végzettséggel rendelkezett (például műszerésztechnikus, járműgépész, TMK-technikus, szerszámkészítő). Ennek is szerepe lehet abban, hogy több bennük a kísérletező kedv, fejlettebb a problémamegoldó képesség.