A Balaton-felvidéknél sokoldalúbb helyszín kevés van hazánkban: a nagy csobbanások és a lenyűgöző látvány mellett rengeteg alternatív lehetőséget is rejt magában e vidék, például kiválóan alkalmas pickupok megizzasztására. Erről a Mitsubishi L200 frissített változatának menetpróbáján győzödhettünk meg, ahol a formailag abszolút megváltozott platóst a kollégák igencsak megdolgozták egy bányában.

Sajnos én családi okokból sajnos a program ezen részéről lemaradtam, de közúton igyekeztem mindent bepótolni. Szerencsére olyan nagy lemaradásom nem volt: a teljesen átszabott külső megtévesztő, de valójában a lemezek alatt ugyanaz maradt az L200, mint a korábban tesztelt változat, meg persze testvére, a Fiat Fullback – itt csak modellfrissítés történt.

Az alapjait tekintve változatlan, de jóformán teljesen máshogy néz ki

A Mitsubishi aktuális kínálatába jobban illeszkedő, sarkosabb formák az élesre húzott hűtőráccsal és lámpákkal együtt teljesen más, modernebb és agresszívabb megjelenést kölcsönöznek a munkagépnek. A modell orra 40 mm-rel emelkedett, vele együtt pedig a légbeömlők is magasabbra kerültek. Elviekben csak ráncfelvarrásról van szó, de valójában szinte a teljes karosszéria átalakult, amit az átformált kerékjárati ívek is bizonyítanak, amelyen a két tanksapka (egy a gázolajnak, egy az AdBlue-nak) is új helyre került. Hátulról már könnyebb a beazonosítás (itt egyébként sincs nagy játéktere a pickup modellek formatervezőinek), de a LED-es lámpák személyében ide is jutott újdonság. Sőt, annyira rákaptak a mérnökök az ívelt vonalak kiegyenesítésére, hogy a gyári platódoboz is ennek jegyében változott meg. Egyébként a látványosabb oldalnézet érdekében a plató övvonala is magasabb lett.

A teljes átalakulással a márka határozott célja, hogy több ügyfelet szólítson meg – igyekeztek a munkagép státuszon túl még inkább a személyautók irányába mozogni a frissítéssel. Így például az L200 új üzemmódválasztóval gazdagodott, amely a motor erejét, a váltó viselkedését és a menetstabilizáló rendszereket az igénybevételeknek megfelelően hangolja. Emellett a biztonsági rendszerek kínálata is kibővül, így például van holttérfigyelő, hátsó keresztirányú figyelmeztetés és ráfutásos ütközést megakadályozó rendszer is. A manőverezést csúcsfelszereltségnél 360 fokos kamerarendszer segítheti.

Modern asszisztens rendszerek és 360 fokos kamera fogad a csúcsverzióban

Elviekben javult a zajszigetelés is, de ezzel nagy gond eddig sem volt, de ugyanakkor most sem éreztük kiugróan csendesnek a japánt, amiről elsősorban az új dízelmotor erőteljes orgánuma tehetett. A túlnyomórészt kemény, egyszerű műanyagok is maradtak a beltérben, de a váltóalagút puha műbőr borítást kapott és az új kormánykerék is díszvarrást visel. Egyébként belül átlagosan jó helykínálat fogad, az új ülések nem csak a sajtóanyag szerint, hanem ténylegesen jobban tartanak, és hátul sem rossz ülni, igaz, a felfelé kanyarított övvonal miatt a kilátás némileg csökkentett és hátsó légbeömlő sem jár középen.

Továbbra is egyszerű beltér, egy-két igényesebb részlettel megspékelve

Korunk egyre szigorodó környezetvédelmi előírásai új motort is követeltek, amely igényre a Mitsubishi készségesen válaszolt is. Létrehoztak egy teljesen alumínium, 2,3 literes dízelmotort, amely 150 lóerővel és 400 Nm nyomatékkal áll rajthoz. Feljebb nincs, de legalább így teljesül a szigorú Euro 6D-Temp, viszont sokaknak bizonyosan hiányozni fog az előd 181 lóereje és 430 Nm nyomatéka. Ugyanakkor az új erőforrás a hétköznapok során annyival nem is érződik szerényebbnek, a csúcsnyomatéka például papíron már 1750-től elérhető. Azért ehhez nagyobb levegőt kell vennie az új négyhengeresnek, de miután felállt a szükséges töltőnyomás, lelkesen tol a 2268 köbcentiméteres egység. Downsizing ide vagy oda, a fogyasztás papíron nem lett jobb, mint volt, az új WLTP norma szerint 8,8 illetve 9,7 l/100 km-es a modell étvágya.

Vadonatúj motort is kaptunk: a 2,3-as 150 lóerővel és 400 Nm nyomatékkal áll rajthoz

Utóbbi ugrást az új fejlesztésű, 400 ezer forintos felárú hatfokozatú automata produkálja, ami ugyan soknak tűnhet, de ez leginkább a városi felhasználás során jön ki. Egyébként az új egység jól illik az új motorhoz, kellően gyorsan és finoman kapcsol, cserébe pedig nem kell a munkagépesen hosszú úton járó manuális egység karjához nyúlni.

Hosszú úton jár, de jól kapcsolható a kézi váltó - az új hatos automata pedig még jobb

A fejlesztők a futóművön is igyekeztek finomítani a szélesebb körű megfelelőség jegyében, de csak annyira kötöttek kompromisszumot, hogy ezzel a munkagépes vonatkozások ne csorbuljanak (például hátul öt helyett hat laprugó dolgozik). Így aztán személyautós jellegről itt sem érdemes álmodozni: rossz úton terheletlenül itt is fajtatipikusan ugrál a hátsó tengely, így kicsit zötyögős az utazás. Nincs ezzel semmi baj, hiszen a másik oldalon kapunk cserébe terhelhetőséget és sokoldalúságot, csak azok, akik a látványos megjelenés miatt személyautót váltanának ki a típussal valós munkaigény nélkül, azok számoljanak ezzel.

Megújult a futómű is, de csodákra ne számítsunk

Terepen például egészen sokoldalú a típus. A terepszögek elöl-hátul jók (30 és 24 fok), a hosszú tengelytáv miatt a rámpaszög itt is átlagos, mint bármelyik platósnál (22 fok), viszont a kapcsolható összkerékhajtás nem csak terepezéshez jó, hanem aszfalton is nyugodtan használhatjuk a Super Select 4WD-II fantázianevű rendszert. Az új terepes üzemmódválasztó pedig a gyártó elmondása szerint valós előnyöket hoz szélsőségesebb körülmények között – igaz, ez csak csúcsfelszereltséggel elérhető, de a hátsó differenciálzár már a szerényebb változatokban is jelen van, ami piros pontot érdemel. Ennél is fontosabb, hogy a az alapmodellek kivételével a fékrendszer teljesítményét növelték a mérnökök. Elöl 294 helyett 320 mm-es tárcsákat találunk, amelyeket immár két dugattyú markol.

Nagyobb teljesítményű lett a fék is, de sajnos nem minden változatban

A típushoz 5 év vagy 100 (feláért 200) ezer kilométer garanciát vállal a gyártó, és az árak is csak a csúcsverziónál emelkedtek, de ott az új felszereltségek miatt többet is kapunk. Ha valaki nagyon csak cipekedni szeretne, akkor van kétüléses verzió hosszú platóval nettó 5,69 milliós áron, a duplafülkés, azaz jól ismert ötszemélyes kialakítás pedig nettó 6,39 milliónál kezdődik. Fordítsuk ezt most bruttóra, hiszen mi így szoktunk beszélni: 8,11 milliótól indul az ötszemélyes kivitel.

Innen pedig a csomagos felszereltségi politika korlátai érvényesülnek. Ha a szerény alapszintnél többre vágyunk, akkor bizony a következő ugrás 9,76 milliónál van. Pedig elég sok minden csábít minket erre a szintre, hiszen tolatókamerát, igényesebb központi rendszert, jobb összkerékhajtást, finomabb belső teret, automata klímát, távirányítású központi zárat (!) és hosszirányban állítható kormányt és 18-as kerekeket is itt kapunk. A belépő szint igazából úgy el van spórolva, hogy a tisztességes, nagyobb fékek se járnak, de még a kesztyűtartó nyitásának csillapításán is spóroltak a gyáriak. Szóval mi a közepes, azaz Intense Plus szintet tekintenénk ideális beszállónak, innen pedig további fakultatív 1,3 milliós ugrás a csúcsváltozat, további 400 ezerért automatával – ha már átlépjük a 10-es számot, mi utóbbit is ajánlanánk hozzá.

Szinte minden aspektusához hozzányúltak a tervezők - jobb autó lett

Összességében nem akármilyen modellfrissítést kaptunk: az L200 annyit változott, hogy szinte rá sem ismerni, és miközben egy vadonatúj, 2,3 literes szívet kapott, gyakorlatilag minden más részegységéhez (szigetelés, futómű, fékek, felszereltségek) is hozzányúltak a tervezők. Ennek hatására kétségtelenül személyautósabb lett a modell, de nem távolodott el az önmaga által eddig képviselt értékektől sem. Hogy munkagépként mennyire válik majd be, azt csak az idő határozza meg, de mint autó, egyértelműen jobb lett.

További képek és gyári fotók a galériában