A Balaton-felvidéknél sokoldalúbb helyszín kevés van hazánkban: a nagy csobbanások és a lenyűgöző látvány mellett rengeteg alternatív lehetőséget is rejt magában e vidék, például kiválóan alkalmas pickupok megizzasztására. Erről a Mitsubishi L200 frissített változatának menetpróbáján győzödhettünk meg, ahol a formailag abszolút megváltozott platóst a kollégák igencsak megdolgozták egy bányában.
Sajnos én családi okokból sajnos a program ezen részéről lemaradtam, de közúton igyekeztem mindent bepótolni. Szerencsére olyan nagy lemaradásom nem volt: a teljesen átszabott külső megtévesztő, de valójában a lemezek alatt ugyanaz maradt az L200, mint a korábban tesztelt változat, meg persze testvére, a Fiat Fullback – itt csak modellfrissítés történt.
A Mitsubishi aktuális kínálatába jobban illeszkedő, sarkosabb formák az élesre húzott hűtőráccsal és lámpákkal együtt teljesen más, modernebb és agresszívabb megjelenést kölcsönöznek a munkagépnek. A modell orra 40 mm-rel emelkedett, vele együtt pedig a légbeömlők is magasabbra kerültek. Elviekben csak ráncfelvarrásról van szó, de valójában szinte a teljes karosszéria átalakult, amit az átformált kerékjárati ívek is bizonyítanak, amelyen a két tanksapka (egy a gázolajnak, egy az AdBlue-nak) is új helyre került. Hátulról már könnyebb a beazonosítás (itt egyébként sincs nagy játéktere a pickup modellek formatervezőinek), de a LED-es lámpák személyében ide is jutott újdonság. Sőt, annyira rákaptak a mérnökök az ívelt vonalak kiegyenesítésére, hogy a gyári platódoboz is ennek jegyében változott meg. Egyébként a látványosabb oldalnézet érdekében a plató övvonala is magasabb lett.
A teljes átalakulással a márka határozott célja, hogy több ügyfelet szólítson meg – igyekeztek a munkagép státuszon túl még inkább a személyautók irányába mozogni a frissítéssel. Így például az L200 új üzemmódválasztóval gazdagodott, amely a motor erejét, a váltó viselkedését és a menetstabilizáló rendszereket az igénybevételeknek megfelelően hangolja. Emellett a biztonsági rendszerek kínálata is kibővül, így például van holttérfigyelő, hátsó keresztirányú figyelmeztetés és ráfutásos ütközést megakadályozó rendszer is. A manőverezést csúcsfelszereltségnél 360 fokos kamerarendszer segítheti.
Elviekben javult a zajszigetelés is, de ezzel nagy gond eddig sem volt, de ugyanakkor most sem éreztük kiugróan csendesnek a japánt, amiről elsősorban az új dízelmotor erőteljes orgánuma tehetett. A túlnyomórészt kemény, egyszerű műanyagok is maradtak a beltérben, de a váltóalagút puha műbőr borítást kapott és az új kormánykerék is díszvarrást visel. Egyébként belül átlagosan jó helykínálat fogad, az új ülések nem csak a sajtóanyag szerint, hanem ténylegesen jobban tartanak, és hátul sem rossz ülni, igaz, a felfelé kanyarított övvonal miatt a kilátás némileg csökkentett és hátsó légbeömlő sem jár középen.
Korunk egyre szigorodó környezetvédelmi előírásai új motort is követeltek, amely igényre a Mitsubishi készségesen válaszolt is. Létrehoztak egy teljesen alumínium, 2,3 literes dízelmotort, amely 150 lóerővel és 400 Nm nyomatékkal áll rajthoz. Feljebb nincs, de legalább így teljesül a szigorú Euro 6D-Temp, viszont sokaknak bizonyosan hiányozni fog az előd 181 lóereje és 430 Nm nyomatéka. Ugyanakkor az új erőforrás a hétköznapok során annyival nem is érződik szerényebbnek, a csúcsnyomatéka például papíron már 1750-től elérhető. Azért ehhez nagyobb levegőt kell vennie az új négyhengeresnek, de miután felállt a szükséges töltőnyomás, lelkesen tol a 2268 köbcentiméteres egység. Downsizing ide vagy oda, a fogyasztás papíron nem lett jobb, mint volt, az új WLTP norma szerint 8,8 illetve 9,7 l/100 km-es a modell étvágya.
Utóbbi ugrást az új fejlesztésű, 400 ezer forintos felárú hatfokozatú automata produkálja, ami ugyan soknak tűnhet, de ez leginkább a városi felhasználás során jön ki. Egyébként az új egység jól illik az új motorhoz, kellően gyorsan és finoman kapcsol, cserébe pedig nem kell a munkagépesen hosszú úton járó manuális egység karjához nyúlni.
A fejlesztők a futóművön is igyekeztek finomítani a szélesebb körű megfelelőség jegyében, de csak annyira kötöttek kompromisszumot, hogy ezzel a munkagépes vonatkozások ne csorbuljanak (például hátul öt helyett hat laprugó dolgozik). Így aztán személyautós jellegről itt sem érdemes álmodozni: rossz úton terheletlenül itt is fajtatipikusan ugrál a hátsó tengely, így kicsit zötyögős az utazás. Nincs ezzel semmi baj, hiszen a másik oldalon kapunk cserébe terhelhetőséget és sokoldalúságot, csak azok, akik a látványos megjelenés miatt személyautót váltanának ki a típussal valós munkaigény nélkül, azok számoljanak ezzel.
Terepen például egészen sokoldalú a típus. A terepszögek elöl-hátul jók (30 és 24 fok), a hosszú tengelytáv miatt a rámpaszög itt is átlagos, mint bármelyik platósnál (22 fok), viszont a kapcsolható összkerékhajtás nem csak terepezéshez jó, hanem aszfalton is nyugodtan használhatjuk a Super Select 4WD-II fantázianevű rendszert. Az új terepes üzemmódválasztó pedig a gyártó elmondása szerint valós előnyöket hoz szélsőségesebb körülmények között – igaz, ez csak csúcsfelszereltséggel elérhető, de a hátsó differenciálzár már a szerényebb változatokban is jelen van, ami piros pontot érdemel. Ennél is fontosabb, hogy a az alapmodellek kivételével a fékrendszer teljesítményét növelték a mérnökök. Elöl 294 helyett 320 mm-es tárcsákat találunk, amelyeket immár két dugattyú markol.
A típushoz 5 év vagy 100 (feláért 200) ezer kilométer garanciát vállal a gyártó, és az árak is csak a csúcsverziónál emelkedtek, de ott az új felszereltségek miatt többet is kapunk. Ha valaki nagyon csak cipekedni szeretne, akkor van kétüléses verzió hosszú platóval nettó 5,69 milliós áron, a duplafülkés, azaz jól ismert ötszemélyes kialakítás pedig nettó 6,39 milliónál kezdődik. Fordítsuk ezt most bruttóra, hiszen mi így szoktunk beszélni: 8,11 milliótól indul az ötszemélyes kivitel.
Innen pedig a csomagos felszereltségi politika korlátai érvényesülnek. Ha a szerény alapszintnél többre vágyunk, akkor bizony a következő ugrás 9,76 milliónál van. Pedig elég sok minden csábít minket erre a szintre, hiszen tolatókamerát, igényesebb központi rendszert, jobb összkerékhajtást, finomabb belső teret, automata klímát, távirányítású központi zárat (!) és hosszirányban állítható kormányt és 18-as kerekeket is itt kapunk. A belépő szint igazából úgy el van spórolva, hogy a tisztességes, nagyobb fékek se járnak, de még a kesztyűtartó nyitásának csillapításán is spóroltak a gyáriak. Szóval mi a közepes, azaz Intense Plus szintet tekintenénk ideális beszállónak, innen pedig további fakultatív 1,3 milliós ugrás a csúcsváltozat, további 400 ezerért automatával – ha már átlépjük a 10-es számot, mi utóbbit is ajánlanánk hozzá.
Összességében nem akármilyen modellfrissítést kaptunk: az L200 annyit változott, hogy szinte rá sem ismerni, és miközben egy vadonatúj, 2,3 literes szívet kapott, gyakorlatilag minden más részegységéhez (szigetelés, futómű, fékek, felszereltségek) is hozzányúltak a tervezők. Ennek hatására kétségtelenül személyautósabb lett a modell, de nem távolodott el az önmaga által eddig képviselt értékektől sem. Hogy munkagépként mennyire válik majd be, azt csak az idő határozza meg, de mint autó, egyértelműen jobb lett.