Kilenc dolog, amit kevesen tudnak Jávor Pálról

Jávor Pál óriási forma volt. Mindössze 57 évet élt, és ezalatt hetvennél több filmben, valamint számtalan színdarabban játszott. A harmincas évektől a második világháború végéig óriási rajongótáborral dicsekedhetett; a legtöbb karaktere szenvedélyes amorózó volt, és mindet rendkívüli igényességgel formálta meg. És akkor még nem beszéltünk a kifogástalan megjelenéséről, ami a filmjeiben és az életben egyaránt jellemző volt rá. Sajnos a nyilas diktatúra, majd a háború utáni kommunista hatalomátvétel neki sem kedvezett; nem kapott komoly szerepeket, közel egy évig a Gestapo fogságában ült, majd 1946-ban Amerikába emigrált, ahonnan már nagybetegen tért haza. A galériában megtudhattok néhány kevésbé ismert részletet Jávor Pál életéből és személyiségéről: Kilenc dolog, amit kevesen tudnak Jávor Pálról 1. Édesanyja 17 éves volt, amikor született, édesapja 53 Jermann Pál városi pénztárosként, Spannenberger Katalin cselédlányként dolgozott; csak a kisfiú születése után házasodtak össze, így eredetileg anyja családi nevén anyakönyvezték Aradon, 1902-ben. 18 évesen, Pesten vette fel a Jávor nevet. 2. Már középiskolásként szívesebben járt moziba, mint az iskolába. 1919-ben ki akart szökni Dániába, ott akart filmszínész lenni, ám Kőbányán egy razzia keretében leszállították a vonatról és érvénytelenítették a vonatjegyét. A 17 éves Pali beiratkozott a színiakadémiára, közben az utcán, pályaudvarokon aludt. 3. Jávor főszereplével készült az első magyar hangosfilm Több színházban is játszott Budapesten és vidéken, de a sikerre 1931-ig kellett várnia. Ekkor forgatta ugyanis az első hangosfilmjét, Kék bálványt, amelyben egy tönkrement, Amerikába kivándorolt bárót játszik. Rögtön ezután jött a Hyppolit, a lakáj, amely azóta is az egyik legismertebb magyar filmvígjáték. Ez aztán meghozta számára a hírnevet és az anyagi elismerést is. 4. 1934-ben feleségül vette Landesmann Olgát A zsidó iparmágnás lánya özvegyasszonyként nevelte két gyermekét, amikor megismerkedett a filmsztárral. Kezdetben mindkét fél barátai és rokonsága óva intette őket a házasságtól, sőt Olgát a családja ki is tagadta, amiért egy komédiást választott. De a házaspár kitartott egymás mellett bő két évtizeden át. 5. A Jávor-kultusz Jávor Pált olyan sztárkultusz övezte, amilyen talán egyetlen magyar színészt sem, se azelőtt, se azóta. Fiatal nők követték az utcán, autogramot követeltek tőle. A rajongói levelekre többnyire felesége válaszolt, ő hamisította oda a férje autogramját is – ezt Olga maga nyilatkozta Jávor halála után. 6. Nem tetszett a rendszer Jávor Pál nem volt sem náci, sem kommunista, és mindkét rendszerben elég indulatosan adott hangot a véleményének. Amikor az akkor már náci megszállás alatt levő Ausztriában kellett volna filmet forgatnia és a feleségét kiutasították az országból, ő is hazautazott. Máskor is nyílt kritikákat fogalmazott meg és nem volt hajlandó megszakítani a kapcsolatot a baloldali barátaitól. Az 1944-es német megszállás után néhány hónapig bujkálnia kellett, de aztán a Gestapo elfogta, és Sopronkőhidán tartották fogva, ahol a börtönnaplójában emlékezett meg Bajcsy-Zsilinszky Endre kivégzéséről. A családja és a kollégái nem tudták, hogy él-e; a felesége is bujkált. Később Jávort Németországba vitték, itt érte meg a háború végét. 7. Kegyvesztettség Amikor kilenc hónapi fogság után végre hazatérhetett, a közönség ugyan vastapssal fogadta a színpadon, az újraindult színházak és filmstúdiók mégsem halmozták el szerepekkel. Karády Katalinhoz hasonlóan Jávor is a fasiszta rendszer sztárjának számított, és senkit nem érdekelt, hogy mi volt a véleménye róla. 8. 11 év Amerika 1946-ban Jávor turnézni indult Amerikába fél évre, amiből 11 év lett. Kisebb filmszerepeket kapott Hollywoodban, továbbá amerikai magyarok előtt is fellépett. De nem volt sikeres, nem tudott megszokni kint, honvágy gyötörte. A felesége árulta a lemezeit, szervezte a fellépéseit, ő pedig volt, hogy portásként dolgozott. 9. Még két év itthon Jávor Pál 1957 őszén ismét hazatért; Kádár János engedélyezte. Ekkor már igen beteg volt; gyomorrákban szenvedett. Végre megkapta volna a színházak elismerését is fontos, drámai szerepek formájában, de a betegsége miatt egyre kevesebbet tudott vállalni. Közismert az utolsó nagy gesztusa, amikor 1959 augusztusában a János kórház kertjében, egy félreeső, hófehér asztal mellett húzták neki a muzsikus cigányok – ez volt a legnagyobb szenvedélye és utolsó kívánságként azt kérte, hogy még egyszer, utoljára mulathasson így.