Egyetemi vesztegetés: tíz év után nyolc évre ítélték a PTE volt gazdasági főigazgatóját

A Győri Törvényszék pénteken hirdetett ítéletet a 2010-ben kirobbant, utóbb egyetemi vesztegetésként ismertté vált ügyben: a nem jogerős határozat szerint Imhof Gábort, a Pécsi Tudományegyetem volt gazdasági főigazgatóját nyolc, további három vádlottat öt év börtönre ítéltek. Öt vádlottat felmentettek, a többieket felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, illetve próbára bocsátották. Imhof Gábor nem kívánta kommentálni a döntést, dr. Csernik Aranka, az egyik vádlott védője szerint a magyar jogtörténet egyik legsajnálatosabb ítéletét hozta meg vesztegetési perben a Győri Törvényszék. 

2010-ben robbant ki Pécsett az az akkor hatalmas vihart kavart ügy, amelynek során huszonkilenc embert gyanúsítottak meg azzal, hogy bűnszervezetet alkotva csúszópénzek fejében kötöttek beszállítói és szolgáltatási szerződéseket, s ezzel több, mint 100 millió forint kárt okoztak.

A vádlottak padjára végül 27 embert ültettek le, köztük Imhof Gábort, a Pécsi Tudományegyetem volt gazdasági főigazgatóját.

A per 2012-ben kezdődött. Miután a Pécsi Törvényszék elfogultságot jelentett be, az ügyet Győrben kezdték tárgyalni, ahol menet közben előbb megszüntették, majd újra kezdték az eljárást, majd ismét megszüntették, ráadásként - helyt adva az ügyészség indítványának - elfogultság miatt kizárták az addig eljárt bírót. Ugyan a második megszüntetést is megvétózta a Győri Ítélőtábla, a bíró kizárása miatt mégis elölről kellett kezdeni az eljárást.

Ez zárult le a mostani ítélethirdetéssel első fokon.

Imhof Gábort, a Pécsi Tudományegyetem volt gazdasági főigazgatóját nyolc, további három vádlottat öt év börtönre ítéltek. Öt vádlottat felmentettek, a többieket felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, illetve próbára bocsátották.

Dr. Csernik Aranka, az egyik vádlott védője lapunknak nyilatkozva úgy fogalmazott, a magyar jogtörténet egyik legsajnálatosabb ítéletét hozta meg a Győri törvényszék vesztegetési perben. A hosszú időmúlás nem eredményezett tisztánlátást, ezt az ítéletet évekkel ezelőtt is meg lehetett volna hozni. Hozzátette, példátlan az is, hogy az ügyészség indítványára elmozdítottak egy olyan bírót, aki nem érezte elfogultnak magát, ez megalapozatlan volt, csakúgy, mint a most kihirdetett ítélet - védencem vonatkozásában is.

Imhof Gábort sikerült elérnünk az ítélet kihirdetését követően, azonban nem kívánta azt kommentálni.

2015 májusában lapunknak nyilatkozva részletesen beszélt az ügyről. Bár elmondása szerint tett olyat életében, amiért felelősségre vonhatták volna - „szeszt csempésztem a volt Jugoszláviából, meg Adidas sportcipőt, még a 80-as években" -, azonban a PTE főigazgatójaként dolgozva a legnagyobb ballépése szerinte az volt, hogy nem mondott fel a legelső munkanapján. Úgy vélte, egyszerűen csak útban volt valakiknek - bár nevet nem mondott, de azt is tudja, kinek - s rendületlenül bízott felmentésében.

"- Abban egy ideje már biztos voltam, hogy lehallgatják a telefonomat - idézte fel munkatársunknak akkor a történéseket Imhof Gábor. - Ennek azonban nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget, mivel egy évi ötvenmilliárdos költségvetésű „cég" gazdasági vezetője voltam, és azt gondoltam, ez csak egy szokásos óvintézkedés az esetleges visszaélések megelőzése érdekében. Már csak azért sem aggódtam, mert nem volt takargatnivalóm. Arról viszont nem tudtam, hogy a postámat és az e-mailjeimet is ellenőrzik, sőt, hogy az irodámat is folyamatos megfigyelés alatt tartják. Vagyis fogalmam sem volt, hogy mi készül. És nagyon másoknak sem. A letartóztatásom előtti napon két ismert politikussal kávéztam Pécsett a Király utcában, ők aligha mutatkoztak volna velem, ha tudják, mi történik másnap.

- Amikor arra ébredtem, hogy egy kommandós térdel a mellkasomon csőre töltött pisztollyal a kezében, s láttam, hogy majd' negyvenen vannak a házamban, őszintén szólva gőzöm sem volt, mi ez az egész. Azt hittem egy rossz vicc vagy ilyesmi. Később a fogdán arra gondoltam, hogy biztosan csak a helyem kellett valakinek. Nemsokára a nyomozók annyit közöltek velem, hogy egy kollégám átvett valakitől háromszázezer forint kenőpénzt, amiből állításuk szerint nekem is adott.

Azt mondta, fogalma se volt arról, hogy aki ezt közölte vele, miről beszél.

- És akkor még szó sem volt arról, hogy a később egyetemi maffiaperként is emlegetett ügy fő gyanúsítottja leszek, de arról sem tudtam, hogy mi zajlik odakint. Például, hogy időközben sorban másokat is őrizetbe vesznek. Később az újságokban olvastam, hogy százmilliós vesztegetési ügyről, bűnszövetségről, s egyéb képtelenségekről is szó van. Csak kapkodtam a fejem.

- Az egyetem gazdasági igazgatójaként viszont semmi törvényelleneset nem követtem el. Rendet tenni hívtak, s ezt a feladatot teljesítettem is. Az intézmény ötmilliárdos adósságát két év alatt egymilliárdra csökkentettük, a Klinikai Központ másfél milliárdos tartozása pedig teljesen eltűnt. Mindez persze nem mehetett volna úgy, hogy bizonyos érdekek ne sérüljenek.
- Például azzal, hogy a beszerzéseket csak közbeszerzési eljárással engedtem bonyolítani. Mivel ez korábban nem így ment, sokaknak nem tetszett. Azoknak nem, akik ezekből ezt megelőzően hasznot húzhattak, és mint utóbb kiderült, eltávolításom után ismét. És igen: érkeztek ezzel kapcsolatos kérések is, vagy nevezhetjük utasításoknak is, amiket nem akartam teljesíteni. Nem politikusoktól, hanem főleg helyi gazdasági érdekcsoportoktól. Vagyis ma már tudom, útban voltam, ezért tettek partvonalon kívülre. Az a bűnöm, hogy nem bűnöztem, így abban is biztos vagyok, hogy az eljárás végén felmentenek, sőt másokat is a vádlottak közül. A lelkiismeretem tiszta, főigazgatóként az volt a legnagyobb ballépésem, hogy nem mondtam fel rögtön a legelső napon. Akkor, amikor az átadás-átvételen lett volna a sor, azonban nem volt kitől mit átvennem. Aztán csak dőltek ki a csontvázak a szekrényekből."

Máté Balázs