Az Európai Unió részéről, az utóbbi időben egyre fontosabb szerepet tölt be a vizek védelme és az olyan vízellátási megoldások alkalmazása, amelyek alacsony környezeti hatással járnak.
Az időjárási ingadozások, illetve a növényeink vízigényének kielégítése érdekében, a természetes vízellátás mellett, az öntözéses gazdálkodás áll rendelkezésünkre. Az öntözés igényének felismerését követően el kell döntenünk, hogy milyen öntözési módot válasszunk. Ezen döntés megkönnyítésére gyűjtöttük össze hazánkban leginkább elterjedt öntözési formákat, illetve azok jellemzőit.
A felületi öntözés, ezen belül legfőképpen a hazánkban elterjedt árasztó öntözés, az egyik legősibb vízpótlási lehetőségünk. Ebben az esetben a talaj hosszabb-rövidebb időre összefüggő vízréteg alá kerül, ahol víz gravitációs úton szivárog be a talajba. Azonban fontos kiemelni, hogy a felületi öntözés kizárólag a kis vízáteresztő képességű talajokon javasolt, különben az erózió, illetve nagy vízveszteség veszélye áll fenn.
Az esőszerű öntözés, hazánkban a legelterjedtebb öntözési mód, amely legfőképpen a szántóföldi kultúrákban használatos. Az esőszerű öntözés zárt csővezetékben, nyomás alatt vezetett vizet, szórófejekkel porlasztja szét, amely a természetes esőhöz hasonlóan a levegőből, cseppek formájában jut a növényre, illetve a talajra.
Előnyei: alacsony a munkaerőigény; változatos domborzatú és méretű tábla öntözésére is alkalmas; könnyen üzemeltethető és jól automatizálható (a kijuttatott víz mennyisége jól szabályozható és mérhető); a zárt csővezeték megakadályozza a víz kémiai és fizikai szennyeződését; lehetőséget ad a tápanyagok és kemikáliák kijuttatására, illetve a mikroklíma szabályozására, a környezet hűtésére, és a fagy elleni védelemre egyaránt.
Két típusát ismerjük, a lineár, illetve a csévélődobos öntözőberendezéseket, melynek fő különbsége az öntözendő tábla alakjában jelenik meg, mivel a lineár (egyenes vonalú) öntözőberendezés főként négyszögletes területek öntözésére alkalmas, míg a csévélődobos szabálytalan alakú táblán is alkalmazható.
A mikroöntözés, a legvíztakarékosabb módszer, amely leginkább a szántóföldi zöldségtermesztésben elterjedt öntözési forma, egy olyan gyűjtőfogalom, ahol az öntözési megoldások közös jellemzője, hogy a vízadagoló elemek kis nyomáson, időegység alatt kevés öntözővizet pontszerűen juttatnak ki az öntözendő területre. Hazánkban elterjedt cseppenkénti (csöpögtető) öntözés jellemzője, a nevéből is kiindulva az öntözővíz cseppenként jut el a talajfelszínre. Az egyszeri vízigény kiadagolása folyamatosan történik, azaz olyan folyamatos öntözést jelent, amely során az alacsony nyomással szállított víz a különböző vízadagoló elemeken keresztül kis adagban kerül a talajra.
A felszín alatti öntözés – altalajöntözés – esetében öntözővíz a talaj felszíne alatt, a művelés által nem érintett talajrétegben, az ott elhelyezett csövekben mozog és oszlik szét, alulról áztatja a termőréteget. Előnye, hogy nem akadályozza a felszíni művelést és párolgási vesztesége minimális, azonban beépítési költsége magas és a víz útja nehezen követhető.
(NAK/Szász Imola)
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön