A mezőgazdálkodásnak és a vidéki térségeknek az európai lakosság döntő többsége szerint az egészséges és biztonságos élelmiszertermelésen keresztül az egész kontinens jövőjét kell biztosítania, de ezen túl magára kell vállalnia egy sor társadalmi feladatot is, szembenézve a túlnépesedés, az éghajlatváltozás vagy az energiaválság problémáiból eredő globális kihívásokkal.
A 2007 és 2013 közötti időszakban az EU Közös Agrárpolitikájában kiemelt szerepet kap a gazdasági, társadalmi és környezeti problémák egységes kezelése, az agrárgazdaság multifunkcionális szerepének erősítése. A hazai agrárpolitika szűkre szabott keretei viszont jószerivel csak az agrár versenyképesség növelésére, a beruházás támogatásra fektetnek hangsúlyt; ráadásul az egyoldalúságot európai szinten is növeli, hogy 2008 óta a KAP költségvetése kevesebb, mint a lisszaboni célokra fordítandó összeg.
Ugyanakkor részben az agrár-környezetgazdálkodási programok eddigi sikerének eredményeképpen szerte Európában és Magyarországon is megjelentek olyan új típusú, innovatív, rövid és helyi élelmiszerhálózatok, amelyek sikeresen elkerülik a konvencionális élelmiszer-rendszerek negatív hatásait, így valódi választási lehetőséget kínálnak az egyoldalúan profitorientált iparszerű élelmiszer előállítási gyakorlattal szemben. Új társadalmi megegyezés alapján, személyes, közvetlen vagy közösségi, bizalmi kapcsolatokon alapuló termelői-fogyasztói együttműködések jönnek létre. Jellemzőjük, hogy minőségi termékek cseréjét biztosítják, mert a szereplők számára fontos a termék helyi eredete és ökológiai előnyei. A gazdálkodók függetlenítik magukat a konvencionális agrár-ipari láncoktól, a fogyasztók pedig elköteleződnek az élelmiszertermeléshez kötődő politikai, kulturális és etikai értékek mellett.
